Főpolgármestereinkről szóló sorozatunkban Bárczy István következik, akit nagyformátumú személyisége, vezetői rátermettsége, eredményei és hatása kétségtelenül kiemeli százötven év közel harminc választott városvezetője közül.
Tudakozó
A „Rejtőzködő Főpolgármester”, Fülepp Kálmán hat éve alatt - míg viszonylagos béke és nyugalom ülte meg a Városházát – vált megkerülhetetlen szereplővé a leendő új főpolgármester, Heltai Ferenc. Az újságírás emelte fel és mindvégig a sajtóra támaszkodott. A politikában is egyre komolyabb szerepet vállalt, képviselő, kisvártatva az országot Bécsben képviselő Delegáció tagja lett. Végül a gazdasági élet irányítói közé emelkedett.
Budapest negyedik főpolgármesterével kapcsolatban már a kortársi megítélés is igencsak megoszlott mind személyét, mind működését illetően. Az utókoré nem különben – bár a korai halál drámája mintha elnézőbbre, megbocsátóbbra hangolta volna a rá emlékezőket. Pedig mai szemmel nem is mindig értjük, mit kellene neki megbocsátanunk.
Cikkünk első felében nyomon követtük Fülepp Kálmán példás tisztviselői életútját, ahogy napidíjas ügyészből a főváros tiszti főügyészévé emelkedett. De áttekintettük Budapest helyzetének viszontagságos alakulását is – ami váratlanul a nagypolitika színpadára emelte a mindenki által elismert, ám valójában szinte észre sem vett minta-közszolgát. Ami végül 1906-ban, önmaga számára is váratlanul a nagyváros főpolgármesterévé tette.
Valami kimondatlan lélektani szabály megköveteli, hogy egy hatalmas sodrású, ellenállhatatlan személyiséget egy legfeljebb szerény és alig észrevehetően hibátlan kövessen – az élet bármely területén. Nem volt ez másként a főváros harmadik „igazi” főpolgármesterének megválasztásakor sem, 1906-ban. Ám addig még vett pár fordulatot a történet.
Folytatásos regényünk jelképes „főszereplőjét”, a főváros főpolgármesteri tisztét 1906-ban, egy válságos pillanatban hagytuk magára legutóbb. A dualizmus, a kéttörzsű állam első igazi válsága köszöntött a Monarchia magyarországi felére akkoriban.
Százhetven éve született Márkus József, Budapest második főpolgármestere. Rendkívüli személyiség volt, hatalmas klasszikus műveltséggel, kiemelkedő szónoki képességgel, óriási munkabírással. Nem egyszer késő éjszakáig dolgozott, hogy aztán hajnalig mulasson, de reggel elsőnek érkezett a munkahelyére: elkötelezett élharcosa volt a főváros fejlesztésének.
Egy híján százötven esztendeje egyesült Pest, Buda és Óbuda, és az újszülött nagyváros frissében választott 400 tagú törvényhatósági bizottsága 1873. október 23-án, a Vigadó kistermében, megválasztotta a főváros első főpolgármesterét. Hogyan történt?
Hetente jelentkező cikksorozatot indítunk: bemutatjuk Budapest legkiválóbb vagy legalább érdekes életű főpolgármestereit. Ráth Károllyal indulunk, és örömmel vesszük a hozzászólásokat, kiegészítéseket akár e-mailben, akár kommentekben is.
Ismét a legendák világába kalauzoljuk el olvasóinkat. Nem meglepő módon, semmi sem úgy van, ahogy gondoltuk. A teáról értekezünk.
A „mi hol van?” kérdésre adott válaszok standardizálásának igénye már az ókorban felmerült. Egy görög tudós úttörő megoldását mutatjuk be, aki az akkor ismert világ középpontjául a Rodoszi Kolosszust választotta.
1931. február 12-én kezdte adását a Vatikáni Rádió, az akkori világ legerősebb rádióállomása, XI. Piusz a felszenteléskor tartott beszédében kiemelte Krisztus tanítványaihoz intézett látnoki szavait – „hirdessétek a háztetőkről…”
A XV. század vége felé már pezseg a korábban inkább álmos középkor, amikor Kolumbusz Kristóf az első földabrosz felé hajolva irányítja hajóit India felé. A földgömb eredettörténetét vizsgálva kukkantunk be az Újkor születésének pillanataiba.
A tündérmesék világában szinte bárki bármit elérhet. A valóság azonban néha még ennél is izgalmasabb: a pályáját egyszerű matrózként kezdő Joshua Slocum kapitány csodálatos életét és világraszóló teljesítményét mutatjuk be.
Tudakozó rovatunk legújabb érdekessége az interjú, mint műfaj születését mutatja be. Egy különleges ember különleges pillanatát, és annak történetét mutatjuk be.
Tudakozó rovatunk legfrissebb írásában egy igazán hiánypótló információt osztunk meg az olvasóinkkal: a legendás A. E. Bizottság együttes és a tibeti buddhizmus kapcsolódásáról lebbentjük fel a fátylat.
A közelmúltban hunyt el uralkodásának 71. évében II. Erzsébet, az Egyesült Királyság királynője, de nem ő volt az egyedüli nő az európai monarchiák élén. Tudakozó rovatunkban most a magyar királynők és a Szent Korona viszonyát elemezzük történelmünkben.
Tudakozónk legfrissebb fejezetében a szelek szárnyán repülünk. Így megtudhatjuk: egy mondás, amiről azt gondolnánk, a felesleges erőlködéstől óvna minket, valójában emberfeletti teljesítmények előtt hajt fejet.