Szabó Gellért, a Magyar Faluszövetség elnöke tollából született vitairat a T/9167 számú törvényjavaslat tárgyalása elé.
Méltányolva a Kormány szándékát, hogy egyes önkormányzatokat (nem a teljes önkormányzati rendszert!) gúzsba kötő adósságállomány rendezése terén komoly lépésre szánta el magát;
- előrebocsátva azt a meggyőződést is, hogy a „tiszta lap” eufóriája eddig nem sejtett tartalékenergiákat képes felszabadítani úgy az egyénben, mint a közösségekben;
- tudomásul véve, hogy a politikai döntés már megszületett, és ez a tény a korábbi tapasztalatok szerint érdemi mozgásteret nemigen tesz lehetővé;
- a részletszabályok kidolgozása és a végrehajtás során a társadalmi béke megőrzésének és elmélyítésének fontosságát a figyelembe ajánlva tisztelettel fogalmazom meg alábbi kérdéseimet:
- Az adósságállomány körének a Gst. szerinti fogalmi meghatározásával (kölcsön- vagy hiteljogviszonyon, hitelviszonyt megtestesítő értékpapíron, továbbá váltókibocsátáson alapuló tartozások) valóban eléri-e a törvény a célját (ami nem más, mint megteremteni a lehetőséget „az 5 ezer fő alatti települések… adósságának teljes körű rendezésére”), tekintettel arra, hogy kisebb falvakban különösen jellemző a szállítói követelések, élelmiszerszámlák, rezsiköltségek késleltetése éppen a hitelképtelenség miatt?
- Elfogadható-e azoknak a településeknek a méltatlankodása, amelyek nem banknak, hanem állami szervezetnek tartoznak (pl. NFÜ, környezetvédelmi hatóság) korábbi, szabálytalan kivitelezésűnek minősített pályázat támogatásának visszavonása, vagy bármi egyéb ok miatt sok millióval, ám ennek kiegyenlítésére hitelt nem kaptak/kapnak egyetlen pénzintézettől sem?
- Mivel csitítható a berzenkedése annak a polgármesternek, akinek a szennyvízberuházás során kétszer kellett szembesülnie Áfa-változással, és a faluját sújtó több milliós többletköltséget azóta is nyögi a település, ám a szomszédjával ellentétben hitelt nem vett fel?
Az adósságrendezés jogszabályi és társadalmi környezetbe illeszkedését illetően
- Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon, és az Alaptörvény 38. cikke szerint „a nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata”. Beleillik-e az Alaptörvény ezen szellemiségébe adósságrendezés címén történő olyan kifizetés, ami éppen a köz érdekét megsértő, banki hitel vagy kötvény formájában megtestesült rossz döntéseket vált ki azon a pénzen, ami a nyomornak kiszolgáltatott, de „hiteltelen” közösségeket kellene, hogy megmentse? Védhető-e a jogalkotó pusztán lakosságszám, vagy bizonyos helyi bevétel mértéke szerint, ám mégis egyszerű normarendszert alkalmazó nagyvonalúsága?
- Ennek következtében előállhat olyan helyzet is, hogy önkormányzati beruházások kapcsán az önkormányzati önerőt biztosító egykor felvett hitel mostani átvállalásával az Állam végül is többet fizet, mint a beruházás teljes költsége?
- „A helyi önkormányzat… önként vállalhatja minden olyan helyi közügy önálló megoldását, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe…. Az önként vállalt helyi közügyek megoldása nem veszélyeztetheti a törvény által kötelezően előírt önkormányzati feladat- és hatáskörök ellátását.” (Ötv. 1. § (4) bekezdés)
„A veszteséges gazdálkodás következményei az önkormányzatot terhelik, kötelezettségeiért a központi költségvetés nem tartozik felelősséggel.” (Ötv. 90. § (2) bekezdés)
„A nemzeti vagyon alapvető rendeltetése a közfeladat ellátásának biztosítása. A nemzeti vagyonnal felelős módon, rendeltetésszerűen kell gazdálkodni.
A nemzeti vagyongazdálkodás feladata a nemzeti vagyon rendeltetésének megfelelő, az állam, az önkormányzat mindenkori teherbíró képességéhez igazodó… hatékony és költségtakarékos működtetése, értékének megőrzése, állagának védelme…” (2011. évi CXCVI. tv. 7. § (1-2) bek)
Több mint 1200 települési közösség és azok vezetői ehhez tartották/tartják magukat. Mit kíván tenni az Állam mint felelősen gazdálkodó, hogy ne nekik kelljen önmagukat balfékeknek tekinteniük? Egyáltalán hogyan értékelhető a kedvezményezettek egyes képviselői részéről olyan önérzetes megnyilvánulás, miszerint az eladósodás igenis felelős politikai-gazdasági döntés volt, amelynek minősítése egyedül a választópolgárokra tartozik – majd a választások idején?
- Világos, hogy a beterjesztett törvénymódosítás nem érinti „az európai uniós módszertan szerinti, ún. ESA-egyenleget”. Mi lehet az intézkedésnek a magyar társadalom Nemzeti Együttműködési Készség szintjére gyakorolt hatása? Magyarán: mi a jövőkép az adósságrendezés utáni időkre?
Szentkirály, 2012. november 23.
Szabó Gellért elnök
Magyar Faluszövetség
Hogy volt régen...?
