A rendszerváltáskor létrehozott önálló önkormányzatok mára csupán a településvezetést látják el, ráadásul pénzügyileg meg van kötve a kezük, hiszen minden rendelkezésre álló forint előre el van költve. Így felmerül a kérdés, hogy a kialakult közszolgáltatások mennyisége és minősége fenntartható-e. Veszélybe kerül tehát a saját intézmények működtetése, amely nélkül nem lehet önkormányzatiságról beszélni – vélik a Rádió Orienten megkérdezett szakértők.
A rendszerváltáskor létrehozott önkormányzatiság az elmúlt 25 év alatt nagyon sokat változott. A kezdetben teljesen szabad működésű településvezetés később partnerségen alapuló kormányzati kontroll mellett végezte tevékenységét, ma már pedig inkább csak települést üzemeltet, mintsem önkormányoz – vélik a szakértők.
Pedig az önkormányzatiság mint eszme és gondolat, az autonómiák világa már a rendiség középkori kialakulása óta jellemezte a magyarságot – mutatott rá Józsa Fábián. „Része volt az államszervezet alulról való építkezésének, amelynek egyik fő pillére a vármegye volt, amely közvetlen és döntő befolyást tudott gyakorolni az országgyűlésre. A magyar államtörténetnek tehát kezdetektől meghatározó része volt, nem tudom, tudunk-e élni ezzel” – tette hozzá.
Az, hogy az állampolgárok mennyire szólhatnak bele a településvezetésbe, nagyban függ annak méretétől. A szakértők szerint a választópolgárok leginkább a községekben fejthetik ki akaratukat, itt ugyanis jobban részesei tudnak lenni a döntéseknek, mint egy nagyobb csoport tagjaiként – véli Gyergyák Ferenc.
A jelenlegi fővárosi modell egy integrált szervezési formát jelent abban az értelemben, hogy egyrészt a kerületi polgármesterek közvetlen meghatározóivá váltak a település kormányzásának, másrészt ugyanakkor ott van bennük az a kerületi szempontrendszer és érdek, amelyek mentén nap mint nap vezetik az adott kerület éltét – mutatott rá Józsa Fábián. Mint kiemelte: pénzügyileg meg van kötve a kezük, hiszen minden rendelkezésre álló forint már előre el van költve, így felmerül a kérdés, hogy a kialakult közszolgáltatások mennyisége és minősége fenntartható-e. Veszélybe kerül tehát a saját intézmények működtetése, amely nélkül nem lehet önkormányzatiságról beszélni. „Nincs forrás, se intézmény, s lassan már apparátus sem lesz. Ilyen feltételrendszer mellett csupán illúzió önkormányzatiságról beszélni” – hívta fel a figyelmet.
Ráadásul a politika mára nagymértékben beszivárgott az önkormányzatok életébe. Szmetana szerint az egyik legnagyobb hiba, hogy az önkormányzati választások és a képviselőtestületi összetételekbe be lettek engedve a pártok. Mint mondta, a szakma egzisztenciális okokból figyel a politikára, ez hozhatja magával azt, hogy nem meri felvállalni döntési felelősségét, s ez az önkormányzatiság megvalósulását nehezíti. „Nem a pártoktól, hanem a politikai kultúrától féltem az önkormányzatokat” – zárta szavait.
Hogy volt régen...?
