Az önkormányzatok hiánya a mai napig fekete-dobozt jelent mind a kormányzat, mind pedig államháztartási folyamatok elemzői számára, mivel nem adottak azok az eszközök, amellyel az önkormányzati hiány kontrollálható és ezzel tervezhetővé válna – írja a Portfolio.hu-n Vasvári Tamás közgazdász.
Az önkormányzatok gazdálkodása az államháztartás része, ezért főbb mutatói, különösen hiánya és adóssága az államháztartási mutatókba konszolidálásra kerül (e mutatók részei a maastrichti konvergencia kritériumoknak). A mindenkori költségvetés az önkormányzatok pénzforgalmi hiányára, mint az államháztartási hiány egy összetevőjére csak előrejelzéseket tartalmaz. Ennek oka, hogy a fenti mutatók direkt államháztartási hatásainak ellenére az önkormányzati gazdálkodás teljesítménye felett enyhe a központi kontroll: bevételi oldalon a normatív támogatások, egyéb állami transzferek és a helyi adók maximális mértékére, kiadási oldalon pedig a kötelezően ellátandó feladatok meghatározására volt a központi kormányzatnak hatása. Mivel az önkormányzatok ezen felül jelentős nem kontrollált bevétellel (pl. vagyonértékesítés, EU-transzferek, vagyongazdálkodás bevételei, hitelfelvétel, egyéb saját bevételek) és kiadással (pl. önként vállalt feladatok, beruházások, adósságszolgálati terhek) rendelkeznek, ezért az önkormányzati hiány tervezése, előrejelzése, tekintettel az önkormányzatok számosságára és a tervek ki nem kényszeríthetőségére - meglehetősen nehéz. 2012-től ez a kontroll erősödött, az önkormányzati hitelfelvétel - bizonyos kivételektől eltekintve - kormányengedély-köteles lett, ezzel a konszolidálásra kerülő önkormányzati adósság előre jelezhetővé és ellenőrizhetővé vált. Ezzel azonban az önkormányzati hiány kontrollja, bizonytalan alakulása továbbra sem megoldott teljesen.
2005-2012 között e bizonytalanság meglehetősen jelentősnek bizonyult: a tényleges pénzforgalmi hiányszámok csak három évben nem mutattak 100%-nál nagyobb eltérést a becsült adatokhoz képest. Ez abból is fakad, hogy ha az önkormányzati hiány mértéke év közben módosításra kerül is, az nem lesz feltétlenül nagyságrendekkel pontosabb. A Nemzetgazdasági Minisztérium havi és kumulált hiányra vonatkozó gyorsjelentései sem tartalmazzák az önkormányzati szektor teljesítményét.
A fenti bizonytalanság nem jelentene automatikusan problémát, ha az önkormányzati hiány nagyságrendileg elhanyagolható lenne az államháztartás konszolidált egyenlegében. Azonban az önkormányzati hiány súlya egyre jelentősebb.
Megfigyelhető, hogy az önkormányzati hiány súlya a jelentős bizonytalansági tényezők ellenére is 2009-ig 10% alatt marad, 2010-ben azonban rekord szintet ér el. Ebben az évben okozták az önkormányzatok az első jelentősebb meglepetést: a kormány elvétette a hiánycélt (3,9%), többek közt a rekord szintre várt önkormányzati hiány megugrása miatt. (Érdekesség, hogy az eleve magas szintre várt önkormányzati hiány miatt a tervhez képest arányaiban nem is volt jelentős az eltérés, 2010-ben volt a kormányzati becslés az egyik legpontosabb).
Ezt követően azonban az önkormányzatok 2011-ben és 2012-ben többlettel zárták, előbbi esetben tovább növelték az államháztartási többletet, 2012-ben pedig csökkentették az államháztartási hiány mértékét. Két dolog azonban hangsúlyozandó. Egyrészt az önkormányzati hiány súlya sokkal jelentősebb az államháztartási mutatókban, mint az önkormányzati adósság súlya, utóbbi ugyanis - az önkormányzatok 2006-2008 között zajló rohamos eladósodásának ellenére 2010 végére csak 5,7%-ra nőtt. Másrészt az önkormányzati hiány súlya is csak 2010-ben közelítette meg az önkormányzati gazdálkodás teljes államháztartáshoz viszonyított arányát (kb. 20%), azaz elsősorban annak kontrollálhatósága és tervezhetősége jelent problémát.
2011-ben és 2012-ben az önkormányzatok jelentős többlettel zártak, amiben jelentős szerepe volt a megyei és 5000 fő alatti települési önkormányzatok adósságának állami konszolidációjának. A 2011-ben realizált a 142 milliárd Ft-os többletet ugyanis meg kell szűrni a megyei önkormányzatok azon hiteleitől/kötvényeitől, amelyek előtörlesztésre kerültek (kb. 137 milliárd Ft), mivel erre az önkormányzatok költségvetési támogatást kaptak, ami javította az önkormányzati egyenleget. (A másik oldalon ugyanez rontotta a központi kormányzat egyenlegét.) A korrigált 5 milliárd Ft pénzforgalmi egyenleg azonban ennek ellenére jelentős javulás a megelőző évben tapasztalt 232 milliárd Ft-nyi hiányhoz képest, és ez a kép akkor sem változik jelentősen, ha a szállítóállomány 6,9 milliárd Ft növekményét is figyelembe vesszük. (A pénzforgalmi elszámolás miatt azon összegek nem jelennek meg kiadásként, amik nem kerültek kifizetésre: ez a szállítóállomány növekedésén keresztül érhető tetten.)
2012-ben az önkormányzatok pénzforgalmi többlete 124 milliárd Ft volt. A megyei önkormányzatokhoz hasonlóan a 2012. év végi adósságkonszolidáció (74 milliárd Ft) hatását a bevételek közül kiszűrve a valós egyenleg 50 milliárd Ft körül alakul. Azonban jelentősen javítja a képet - szemben a várakozásokkal -, hogy a kereskedelmi hitelek és előlegek (szállítók) állománya 37 milliárd Ft-tal csökkent, ami azt jelenti, hogy ezen összeg addicionális kiadásként jelent meg az önkormányzatok költségvetésében. Ha a szállítói állomány csökkenésével a kiadásokat tovább korrigáljuk, az önkormányzatok korrigált pénzforgalmi egyenlege 87 milliárd Ft körül alakul. Ezen érték az előző évhez hasonlóan jelentős javulást jelent, azonban meg kell jegyezni, hogy az önkormányzati szektor jellemzően jelentős egyenlegjavulást mutat a választási évet követő két évben: 2007-ben 103 milliárd Ft, 2008-ban 69 milliárd Ft volt az egyenlegjavulás az előző évhez képest, amit két év lejtmenet követett (2009: -98 milliárd, 2010: -149 milliárd). Tehát az önkormányzati hiány értékelése sem vonatkoztatható el a politikai ciklusoktól.
Összefoglalva az önkormányzatok hiánya továbbra is fekete-dobozt jelent mind a kormányzat, mind pedig államháztartási folyamatok elemzői számára, mivel nem adottak azok az eszközök, amellyel az önkormányzati hiány kontrollálhatóvá és ezzel tervezhetővé válna. Az önkormányzati hiány elsősorban ebből a szempontból jelent kockázatot az államháztartás számára, ugyanis súlya bár jelentősebb, mint az önkormányzati adósságállománynak, nagyjából megegyezik az önkormányzatok gazdálkodásának államháztartási súlyával. A publikált egyenlegadatokat a szállítóállomány változásán felül 2011-ben, 2012-ben és várhatóan 2013-ban az állami adósságkonszolidáció hatásaitól is meg kell tisztítani, hogy valós képet kapjunk az önkormányzatok gazdálkodásáról, teljesítményéről, és azok felhasználhatóak legyenek tervezéshez vagy előre jelzéshez. Azonban a konszolidációval kapcsolatos korrekciók "nem vesznek el", azok a központi kormányzat kiadás oldalát javítják (így a konszolidált hiányra gyakorolt hatás zérus), de az önkormányzati egyenleg mértéke, súlya várhatóan csökken.
Hogy volt régen...?
