A GDP fél százalékát költi az ország évente önkormányzati segélyekre. Az adható támogatások rendszerét most egyszerűsíti a kormány, és a tervek szerint az év végére elkészül az állami és helyi segélyezések egységes nyilvántartási rendszere is – írja a Világgazdaság.
A szociális ellátások átláthatóságának, egységesítésének biztosítása érdekében a kormány 2014-től átalakítja az önkormányzatok által krízishelyzetben adható segélyek rendszerét. A jelenlegi átmeneti segélyt, temetési segélyt és a rendkívüli gyermekvédelmi támogatást a tervek szerint egyetlen dotáció, az önkormányzati segély váltja fel. A támogatás feltételeit, nagyságát, ahogyan most is, a jövőben is a helyhatóságok saját rendeleteikben szabályozzák majd.
Már a Széll Kálmán Tervből is világosan kiolvasható volt a kormány azon szándéka, hogy átalakítsa az állami és önkormányzati segélyezési rendszert, rendezve a „sokszor kusza viszonyokat”. „Nem tartható fenn az a rendszer, az a gondolkodásmód, amely szerint a különböző jogcímeken járó támogatások összeadott értéke hasonló nagyságrendet érhetett el, mint a munkával megkereshető bér. Éppen ezért olyan szabályt alkotunk, amely maximálja a segélyek, különböző szociális juttatások összeadott értékét” – olvasható az első Széll Kálmán Tervben.
Mindez szakértők szerint nem csak a segélyezés átrendezését jelenti, de azt is, hogy átlátható nyilvántartási rendszert hoznak létre, amelyből pontosan megtudható, ki, honnan, milyen nagyságrendű támogatásokat kapott egy adott időszakban. Ezt támasztja alá, hogy az Új Széchenyi Terv keretében már el is kezdődött az a fejlesztés is, amely – elvileg már ez év végére – lehetővé teszi egy transzparens rendszer alapjául szolgáló egységes nyilvántartási rendszer kialakítását.
Azt, hogy az állami és önkormányzati segélyek rendszerét érdemes újragondolni, a Központi Statisztikai Hivatal vonatkozó tanulmánya is alátámasztja. E szerint önkormányzati segélyezésre évente az összes társadalmi juttatás mintegy 2–3, illetve a GDP 0,5 százalékát költi az ország. A viszonylag stabil arány azt mutatja, hogy a GDP növekedésével párhuzamosan emelkedik a segélyezésre fordítható összegek nagysága is. 2000 és 2010 között a települési önkormányzatok által folyósított pénzbeli és természetbeni támogatások értéke több mint 60 százalékkal, 142 milliárd forintra nőtt.
Az önkormányzati juttatások körében külön kategóriát képező és a kormány által most összevonni tervezett krízissegélyek közül az – időszakosan vagy tartósan krízishelyzetbe került állampolgároknak adható – átmeneti segély a legjelentősebb tétel. 2011-ben országszerte több mint 353 ezer rászoruló összesen több mint 4 milliárd forinthoz jutott általa.
Igaz, egy évvel korábban még több mint 5,3 milliárd forintot költöttek a helyhatóságok erre. Mint Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke mondja, nem véletlenül: ezek a segélyek csak adhatók, ráadásul egyre több önkormányzat – saját szűkülő lehetőségei miatt is - inkább ruha-, élelmiszer- vagy tűzifa-adománnyal, mintsem készpénzzel segíti a rászorulókat.
Szegények és gazdagok
A hátrányos helyzetű településeknek nem mindig van pénzük a segélyezésre – mutatnak rá a KSH szakértői. A legkisebb lélekszámú településeken kértek a legtöbben átmeneti segélyt, négyszer annyi a segélyezett a törpefalvakban, mint a nagyvárosokban. Hasonlóak az eltérések a segélyek összegében: 2,5-szer magasabb a juttatások egy főre jutó átlagos értéke Budapesten, mint a kétezer fő alatti településeken. A gyakoriságot tekintve is kétszer több esetben jutnak segélyhez a fővárosban, mint a kis falvakban.
Hogy volt régen...?
