Az önkormányzatok különböző szövetségeinek prominens vezetői nemrég felvetették, hogy egyetértenek a kormány – távhő, víz és szennyvíz, továbbá az önkormányzatok tulajdonában lévő szolgáltatások – árcsökkentésével. Ám meglátásuk szerint a kialakult pénzügyi helyzetben az érintett cégek többségében a mostani árakban a szűkebben vett működtetés költségei sem térülnek meg, a veszteségek kigazdálkodására nincs lehetőség. Így jelentős állami támogatás vagy az árak ismételt emelése elkerülhetetlennek tűnik – írja a Világgazdaságban Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója.
Éppen csak napjainkban fejeződött be az önkormányzatok gazdasági ellehetetlenülését valószínűsítő hatalmas adósság „államosítása”. Az önkormányzati szövetségek vezetőinek felemás segélykiáltása érzékelteti a magyar módra kikényszerített rezsicsökkentés gazdasági irracionalitását és a jövőre vonatkozó fejlesztések teljes ellehetetlenülését. Már önmagában az is elgondolkodtató, hogy az önkormányzatok gazdálkodásában milyen elvek dominálhatnak, ha egyidejűleg egyetértenek a valós költségekkel és a jövő fejlesztési követelményeivel sem számoló kormányzati árcsökkentéssel, ugyanakkor célszerűnek gondolják a több ezer milliárd forintra tehető állami támogatással a gazdálkodás továbbvitelét. A szükséges támogatások forrásaként részben az EU-pénzeket, részben az állami költségvetést jelölik meg.
Nem teljesen alaptalan az a vélekedés, hogy a rendszerváltás után az önkormányzatok gazdasági alanyiságát ígérő törvény és az ehhez kapcsolódó jövőbeni pálya ma már csak álom, és a tényleges gazdálkodás már jelenleg is, de még inkább a jövőben – az önkormányzatok elnevezésének megcsúfolásaként – aligha több a központi kormányzat meghosszabbított kezénél. Önmagában ebben semmi új nincsen, hiszen a legutóbbi évek politikai törekvései az alighogy megszületett gazdasági alanyiság elsorvasztására irányult. Ami mégis figyelemreméltó, hogy az önkormányzatok szövetsége is úgy gondolja, hogy a teljeskörű központi állami gyámkodás kínálja a legjobb megoldást.
Mindenki számára nyilvánvaló, hogy amennyiben az önkormányzatok hatáskörébe adott közösségi szolgáltatások fenntartása – különösen pedig azok fejlesztése – tisztán állami támogatások függvénye, akkor az önkormányzatok gazdasági alanyisága nem több puszta illúziónál.
Az önkormányzati szövetségek megnyilatkozásában homályosan az is említették, hogy a jelenlegi gazdálkodásban pazarlás van, a kívánatosnál több a döntési szint. Igazából az önkormányzati szolgáltatásokat speciális verseny és gazdálkodási követelmények jellemzik, például a helyi foglalkoztatás kiemelt volta, amelyek egyébként is megnehezítik a profitorientált beállítódást. Az eddigi, kvázi gazdasági alanyisággal járó felelősség is gyenge, de legalább számonkérhető követelményeket jelentett. Mindezek elvesztése a kontroll nélküli gazdálkodás elszabadulását vetíti előre. Örök rejtély marad, hogy a gazdasági alanyiság kiteljesedése valóra váltotta volna-e a hozzá fűzött reményeket. Az azonban több mint valószínű, hogy a gazdasági alanyiság megtorpedózása az esélyét is kizárja a racionális működtetésnek.
A tényleges feltételekkel nem számoló, a rövid távú politikai célokat szolgáló rezsipolitika, az önkormányzatok esetében valószínűleg az eddigiekben is elégtelen gazdasági önállóság további gyengülésével, a hatékonysági követelmények másodlagosságával, valamint a központi állami mindenhatóság kiteljesedésével jár. Nem lehet kétséges, hogy a leginkább érintett villamosenergia- és gázszektorban a rezsipolitika hatásai közel hasonlóak. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy az energiaszektor jelentős része ma még nem állami tulajdonú, így az önkormányzatoknál kézenfekvőnek tűnő állami szerepvállalás nem igazán jöhet közvetlenül szóba. Pontosabban, az irracionális rezsipolitika okozta vállalati veszteségeket a külföldi anyacégek ugyan pótolhatják, de ennek tartós volta aligha elképzelhető. Marad az egyetlen és egyébként is célzott kimenetel, az energiaszektor állami kézbe vétele és nem piaci alapokra helyezése.
Hogy volt régen...?
