Nyáron módosították a köznevelési törvényt, és bár ennek közép- és általános iskolákat érintő részét már sokat kritizálta a szakma, az óvodákat érintő módosítások felett elsiklott. Pedig pont a legfontosabb jogokat veszik el az önkormányzatok által felügyelt intézményektől, nehéz helyzetbe hozva mind a szülőket és a gyerekeket, mind a pedagógusokat. Több óvodapedagógus is arra gyanakszik, hogy hasonló központosítást készít elő a kormány, mint tette a Klebelsberg Központ létrehozásakor. Sokan azt mondják, ha ezt meglépik, elhagyják a pályát. A bizonytalanságot fokozza, hogy a szakmai szervezetekkel még csak nem is egyeztetnek.
Ha van korosztály, amelyben egy gyerek nevelését maradandó módon tönkre lehet tenni, akkor az pont ez - így kezdte panaszáradatát egy vidéki óvónő lapunknak, aki szerint több más kollégája mellett aggódva figyeli, hogyan szűkítették szinte észrevétlenül az új köznevelési törvényben az óvodák és az önkormányzatok mozgásterét.
A nyáron közzétett módosítás több részlete váltott ki heves ellenkezést a pedagógusszakmában, de főleg az iskolákat érintő passzusokra koncentráltak: szeptembertől kizárólagos állami hatáskörbe vonják a magántanulói státuszról való döntést, elveszik a véleményezési jogot a tantestülettől és szülőktől az iskolaigazgatói kinevezéseknél, valamint minimum 70 százalékban a nemzeti alaptantervhez (nat) simítják az alternatív iskolát tantervi struktúráját. Az óvodák kapcsán csak egy pontot bíráltak a sajtóban és a nyilvánosságban, nevezetesen azt, hogy míg eddig a szülők az intézményekkel közösen határozhattak arról, hogy a gyerek a tankötelezettségi korhatár elérése után még egy évet tölthessen az óvodában, ezután egy meg nem nevezett állami szervhez rendelik a döntés jogát.
Hogy volt régen...?
