A megyei intézmények átvételének kihívásairól is beszélt a kormányhivatalok működésének tapasztalatai mellett egy interjúban dr. Virág Rudolf, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium területi államigazgatás fejlesztésével kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős helyettes államtitkára, miniszteri biztos.
Az államigazgatást szokták azzal vádolni, hogy túl merev a szerkezete, és nem képes rugalmasan reagálni. Ennek tükrében pozitívumként emelném ki, hogy a megyei intézmények átvételével kapcsolatban jelentős részben sikerült projektszerű működést megvalósítani. Ez alatt azt értem, hogy tárcaszinten – a feladatért kormányzati szinten felelős államtitkárok vezetésével - létrejött öt munkacsoport (jogi, költségvetési, informatikai, vagyongazdálkodási, pénzügyi munkacsoportok), s ezek hatékonyan működtek együtt a megyei szinten kialakított bizottságokkal. Ez utóbbiak vezetője a kormánymegbízott volt, s tagja volt többek között a megyei közgyűlés elnöke is. Azt gondolom, hogy sikerült ezáltal minden érintettet bevonni a folyamatba – mondta el dr. Virág Rudolf a jogiforum.hu oldalán megjelent interjúban dr. Czank Bernadett kérdésére.
Milyen költségvetési-gazdálkodási kihívásokkal kell szembenézniük a megyei intézményfenntartó központoknak a 2012. év során?
Mint az a hírekből is ismert, az állam átvállalta a megyei önkormányzatoknál felhalmozott adósságokat, az átvevő megyei intézményfenntartó központoktól azonban elvárja, hogy hatékony, összefogott gazdálkodást folytassanak annak érdekében, hogy a feladatok elláthatók legyenek. Az érintett szervek egyébként napi szintű kapcsolatban vannak az illetékes minisztériumokkal és a Magyar Államkincstárral, illetve mindazon központi szervekkel, amelyek - például az MNV Zrt - működési kereteik kialakításában feladataiknál fogva együttműködnek velük. A megfelelő működés érdekében tehát elkerülhetetlenek a közvetlen problémamegoldások is.
Az intézményátvételhez kapcsolódó vagyonelemek esetében a törvény lehetőséget adott külön megállapodások megkötésére. A megkötött megállapodások mennyiben bontották meg az egységesítésre törekvés elvét?
A vagyonelemek átadásával kapcsolatban az volt a koncepció alapja, hogy általános jogutódlás van, ezzel együttesen pedig létrejöhessen az úgynevezett „fejlesztő megye” is. Ez azt jelenti, hogy a megyei önkormányzatok hatáskörébe tartozó területfejlesztési feladatokhoz kapcsolódó vagyonelemek ott maradtak az önkormányzatoknál, míg alapvetően az intézmények fenntartásához, illetve az átvett egyéb feladatokhoz kapcsolódó vagyonelemek a megyei intézményfenntartó központokhoz kerültek. Mint köztudott, az állam átvállalta a megyék adósságát is. A törvény általános jogutódlást fogalmazott meg, tehát arról kellett megállapodást kötni, ami a megyei önkormányzatnál maradt. A megállapodásokra azért is szükség volt, hogy a helyi specialitásokat figyelembe lehessen venni. Ilyen vagyontömeg esetén nem lehet és nem is célszerű mindenre apró részletre kiterjedő általános érvényű jogszabályi rendelkezést hozni. A felmerült specialitásokat is csak Ilyen megállapodások megkötésével lehetett rendezni, például muzeális értékek tekintetében, vagy említhetném azokat a színházakat, amelyek esetében nem a megyeszékhely volt az üzemeltető. Most ezek az ügyek is az általános megoldások szerint rendeződnek.
Az önkormányzati alkalmazottak kormányhivatalnokként való továbbfoglalkoztatásával összefüggésben mennyire volt szerencsés a törvényi szabályok (az általános jogutódlás) alól eltérést engedni a kormánymegbízott döntésétől függően? A kormánymegbízottnak ugyanis nyilatkoznia kellett, hogy mely dolgozók átvételéhez nem járul hozzá. Megtámadható-e munkaügyi perben a kormánymegbízott kifogásra vonatkozó döntése?
Nem érzékelhető, hogy munkaügyi perek sora indult volna. A megyei intézményfenntartó központok felett irányítást gyakorló kormánymegbízottakkal szemben támasztott követelmény már a kormányhivatalok integrációja során is rendkívül magas volt, az a jelenlegi helyzetben is. Ezért nem lett volna indokolt elzárni őket az ehhez igazodó megfontolásoktól. Nem lett volna felelősségükkel arányos, ha a megfelelő munkatársak megválasztásának jogát elveszi tőlük a szabályozás. Egyébként mintegy 60 ezer ember átvételéről beszélünk. Zömük az átvett intézmények dolgozója, így az ő esetükben az átvétel automatikus volt. A kifogás a megyei önkormányzatok azon dolgozóival kapcsolatban volt csak gyakorolható, akik az intézményfenntartási feladatokat ellátták.
Az intézményvezetők mandátuma a törvény erejénél fogva lejár 2012. március 31. napján. Mi volt velük kapcsolatban a jogalkotási koncepció indoka, hiszen „nemrég”, 2011.01.01. napjával kapták határozott idejű kinevezésüket?
A közigazgatás nagyobb átszervezése kapcsán az intézményvezetői helyek újrapályáztatása nem volt eddig sem újdonság. Egy új szerkezetben, új szervezeti rendszerben, új gazdálkodási keretek között kell majd egy intézményvezetőnek – nyugodtan mondható – emberpróbáló feladatoknak megfelelni. Az intézményvezetőkkel szemben is úgy tisztességes, hogy mindenki egyénileg eldönthesse, a megváltozott feltételeknek mennyiben tud, illetve akar megfelelni.
Hogy volt régen...?
