Az eltelt négy évet mérlegelve tartott előadást a magyar köznevelési reform helyzetéről Schmidt Jenő, a TÖOSZ elnöke a „Területi önkormányzatiság és decentralizáció, magyar-francia-belga nézőpontok” című nemzetközi konferencián.
A budapesti Francia Intézetben múlt héten rendezett, önkormányzati és önkormányzati szövetségi vezetőknek, képviselőknek, az állam képviselőinek és szakértőknek szóló konferencia a decentralizáció gyakorlatára koncentrálva, hazai és nemzetközi tapasztalatok mentén vizsgálta és kereste a hatáskörátadás megfelelő szintjeit a közoktatási intézmények igazgatásának konkrét esetét elemezve.
A Francia-Magyar Kezdeményezések (INFH), a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ), a Helyi Obszervatórium (LRMI) és a Francia Kisvárosok Szövetsége (APVF) által szervezett szakmai fórumon Schmidt Jenő az oktatási reform előzményeit ismertetve kiemelte, hogy az önkormányzatok – elsődlegesen a kistelepülések – az átalakítás előtt bevételeik nagy részét az oktatási rendszerre költötték, ami valóban indokolta, hogy a rendszert át kellett alakítani. Kiemelte azonban, hogy a reform során a háromezer fő alatti települések nem kaptak normatívát az iskolák működtetésére, hanem jellemzően az állam vette át azt, s ez minimálisan 60 milliárdos lyukat keletkeztetett a rendszerben. Az iskolák 2013. január 1-jétől átkerülnek a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ fennhatósága alá, amely átvett több mint 120 ezer alkalmazottat, de nem alakított ki azonos bérstabilitást, működési stabilitást, és további deficitet generált.
„Az újonnan felállított központi intézménynek, új rendszer lévén, magam két-három évet adtam az üzemszerű működés kialakulására, de mára tisztán látszik, hogy nem tudja betölteni a feladatát, ugyanis ez a bürokratikus rendszerű központosított pénzügyi, iktatási és közbeszerzési rendezés nem életszerű – mondta a TÖOSZ elnöke. A négyezer oktatási intézmény háromezer településen van, nagyon sok helyen csupán alsó tagozat; ha kitörik egy ablak azt is a helyi önkormányzatnak kell megcsináltatnia, holott az állam tartja fent az egész iskolarendszert – illusztrálta a jelenlegi helyzetet.
Véleménye szerint megoldást jelentene, ha minden önkormányzat visszakapná az iskolák technikai és infrastrukturális működtetését, hiszen a helyhatóság jó gazdaként hatékonyabban tudja ellátni a feladatot. A másik oldalon pedig az állam feladata lenne egységes rend szerint finanszírozni a pedagógusokat és a tanmenetet összehangolva biztosítani az egységes felmenő rendszerű oktatást. Schmidt Jenő szerint lehet toldozni-foldozni a jelenlegi rendszert, átrendezni bizonyos kérdéseket, de maga a logika becsődölt, bebizonyosodott, hogy ezt a struktúrát országosan egy intézményfenntartóból nem lehet működtetni, mivel messze van az emberektől, messze van a helytől, nyilvánvalóvá vált, hogy csak az önkormányzatok tudják ezt a szerepkört betölteni.
Forrás: TÖOSZ
Hogy volt régen...?
