A ’90-es években indult el az ISO 9000, mely a gazdasági szféra minden területén, a legszélesebb körben elterjedt szabványsorozat, ami mára egységes nemzetközi követelményrendszerré vált. A közszférában a reálszférához hasonlóan használják ezt a minőségi tanúsítványt. Topár József szerint azonban ennek alkalmazása a közszférában nem lehet hosszú távú cél – hívta fel a figyelmet a Budapesti Műszaki Egyetem tanára a Rádió Orienten.
A közszféra nem választható el a reálszférától, hiszen a jó tapasztalatokat érdemes átvenni - mutatott rá Topár József. A minőség definíciója a közszolgáltatásban is létezik, csak ezen a területen az ügyfél elégedettségét méri, természetesen a jogszabályok adta keretek között, amelyek korlátozhatják az elvárások teljesítését. Az egyetemi tanár szerint azonban a versenynek itt is meg kell jelennie, mert annak hiányában monopolhelyzet alakul ki és a minőség-menedzsment háttérbe szorul. „Bár most több helyen ennek az ellenkezőjét látjuk, de tudomásul kell venni, hogy nem lehet mindent központilag irányítani” - hangoztatta Topár József.
A reálszférától sokat lehet tanulni, ügyelve arra, hogy az itt alkalmazott módszereket jól kell adaptálni. Az egyetemi tanár kiemelte, a két fő cél az elégedettség és a hatékonyság itt is nagyon fontos, de ezen a területen nehezebb a visszacsatolás. A reálszférában ugyanis az elégedettség előbb kiderül, mert csak az elégedett vevő tér vissza és így termel profitot. Fontos különbség még, hogy a termelőszférában zárt ajtók mögött folyik a termelés és ha nem megfelelő a folyamat, akkor még közbe lehet avatkozni. A közszolgáltatásban viszont az elkövetett hibát már nehéz korrigálni – hívta fel a figyelmet Topár József. Másik fontos különbség, hogy míg a termelésben az objektivitás a fő szempont, a közszolgáltatásban ez szubjektív elemekkel párosul – tette hozzá, majd még egy fontos különbségre hívta fel a figyelmet: „a termelőszférában a hatékony működés áll a középpontban, ezzel szemben a közszolgáltatásban a rendelkezésre állás.”
A ’90-es években indult el az ISO 9000, mely a gazdasági szféra minden területén, a legszélesebb körben elterjedt szabványsorozat, ami mára egységes nemzetközi követelményrendszerré vált. Ez az egységes iránymutatás alkalmazható a vállalkozási szférában, a közigazgatásban és a kormányzati munkában is, amely elősegíti és garantálja a termékek és szolgáltatások minőségét. Topár József szerint azonban a közszolgáltatásban hosszú távon ennek alkalmazása nem lehet cél. Mint fogalmazott: „a közigazgatásban vegyes a kép, mert akár van tanúsítvány, akár nincs, az állampolgár a lakhelyhez közeli hivatalban intézi az ügyeit.” Éppen ezért ezek a szabványok a termelési rendszerekre lettek kitalálva, ezzel szemben véleménye szerint a közszolgáltatás területén a szektorspecifikus rendszernek van értelme.
Az oktatásban az említett verseny megjelenik, mert csökken a gyermeklétszám és csak az marad fenn, aki minőségi oktatást nyújt. Tudomásul kell venni azonban, hogy partnereink vannak és nekik különböző igényeik, amiknek meg kell felelni – hívta fel a figyelmet a szakértő. Topár József ugyanakkor problémának látja, hogy a közoktatás nem keres kapcsolatot az óvodával, az alap- és középfokú oktatási intézményekkel, ebből kifolyólag elképesztő hiányosságok alakulnak ki természettudományból, nyelvtudásból és matematikából is. „Emiatt a főiskolákon és az egyetemeken felzárkóztató órákat kell tartani, mielőtt meg tudják kezdeni a valódi képzést” - emelte ki a Rádió Orient vendége.
A közigazgatásban állandó vitakérdés, hogyan tudjuk a hatósági és a szolgáltató funkciókat egyensúlyba hozni. A verseny itt nehezebben mérhető, mert a lakosság csak négyévente tudja érvényesíteni a véleményét. „Emiatt nehéz egyensúlyba hozni a politika és a szakpolitika érdekeit”- zárta szavait Topár József.
Hogy volt régen...?
