Befogóketrecekkel próbálja összegyűjteni az üdülőterületen flangáló vaddisznókat az önkormányzat, ám az aranysakálok ellen még nincs kialakult harcmodor Révfülöpön. Már nemcsak a felfújható krokodilt cipelő turisták járnak-kelnek a Balaton északi partján fekvő községben, hanem a szűk utcákon kondákba verődött vadak is, és fel-felbukkan a szájában halat cipelő, nádi farkasként, toportyánként is ismert aranysakál – írja a Magyar Idők.
Révfülöp nem egyutcás község, az 1100 lakosú településnek tíz négyzetkilométeren terülnek el a házai.
A Fülöp-hegy erdői és a Balaton vize között légvonalban is csaknem három kilométer a távolság. Ezért is érhetetlen, hogy hogyan járnak le az aszfaltos utcákon, ösvényeken a vaddisznók a tóból inni, a nádasban dagonyázni. Az első helybéli, akit megszólítok, egy hatvan év körüli hölgy, arról számol be, hogy egy szűk ösvényen már szembetalálkozott egy kifejlett példánnyal. Szerencsére egy rozsdás, több helyen szétszaggatott kerítés volt közöttük, így a furcsa kaland szerencsés véget ért. A mólónál, a település központjában két hölgy beszélget, egyikük a háza kapujában áll. Meg se lepődnek a kérdésemen.
Hogy volt régen...?
