Egyeztetések folynak az Európai Bizottsággal az európai uniós források magyarországi felhasználásával kapcsolatban, ám ezek lezárultáig információt nem tudunk adni – ezt közölte a Magyar Nemzettel a Miniszterelnökség, miután arról érdeklődtek, hogy két területen állítólag még mindig olyan horderejű vitáink vannak Brüsszellel, amelyek lényegében blokkolhatják az európai uniós támogatásaink kifizetését.
A Portfólió úgy tudja, az egyik ilyen fajsúlyos nézeteltérés a Brüsszel–Budapest-tengelyen az állami pályázatértékelési rendszerhez kötődik, amelynek feloldása törvénymódosítást is szükségessé tehet. A másik a bőkezű magyarországi előlegfizetéshez kapcsolódhat, amely a határozott bizottsági ellenállás miatt jelentős költségvetési hiányt okozhat idehaza. Egyáltalán nem mindegy, ezek a konfliktusok mekkora hányadát érintik annak a 34 milliárd eurónyi támogatásnak, amelyről a brüsszeli testület megállapodott a magyar kormánnyal. Ez ugyanis a hozzá szükséges önerővel 12 ezermilliárd forintos fejlesztést jelent a 2014–2020-as időszakban Magyarországon. Szakértők szerint a tárgyalások menetével kapcsolatban a magyar fél alighanem abban bízik, hogy sikerül most is addig lavírozni a diplomáciai csatornákon, míg Brüsszel megenyhül.
A Pályázati Tanácsadók Országos Szövetsége (Pátosz) elnöke szerint az uniós támogatásoknál a kifizetett előleg nem a támogatási, hanem a felhasználási oldalon, vagyis az elnyert összeg közbeszerzés útján történő elköltésekor jelent veszélyforrást. Maróczi Imre úgy látja, az 50, egyes esetekben pedig 100 százalékos előlegkifizetés a biztosítékmentesség kérdésére vezethető vissza. Utóbbinak köszönhetően lényegében bárki biztosítékmentesen juthat EU-s forráshoz, akinek van legalább egy lezárt, teljes üzleti éve, és nincs köztartozása.
A Pátosz elnöke szerint ez elvileg a vállalati hitelezést is növelheti, hiszen nem kell jelzálogként ingatlanokat lekötni, s azokat fedezetként felajánlani, ezért ugyanazok a vagyontárgyak hitelfedezetként is szolgálhatnak. Gyakorlatilag azonban visszaélésre is lehetőséget adhat a biztosítékmentesség, főleg a százmilliós vagy milliárdos nagyságrendű projekteknél. A szakember szerint a nagy összegű pályázatoknál érdemes minden esetben helyszíni ellenőrzést tartani, mert határozott állami kontroll nélkül nehéz kiszűrni a csalókat, akik a mentességet kihasználva csak vissza akarnak élni egy-egy projekttel. Az állami pályázatíró rendszerrel kapcsolatban Maróczi Imre azt gondolja, érdemes lett volna csak azután elküldeni a régi értékelőket, hogy sikerült feltölteni az új stáb létszámát, a zökkenőmentes átállás helyett így viszont három-négy hónap is érdemi munka nélkül telt el. Szerinte Brüsszelnek valószínűleg azért vannak fenntartásai, mert kételkednek abban, hogy egy külsős szakértőhöz hasonlóan egy állami hierarchiába ékelődött hivatalnok is befolyásmentesen, függetlenül pontozhat.
Az állami pályázatértékelés és a bőkezű előlegfizetés mellett harmadik pontként visszatérő konfliktusforrás a magyar kormány és az Európai Bizottság között a kiemelt projektek szerepe. A valódi verseny hiányát, egyúttal a kartellezés aggasztó jelenlétét rója fel Brüsszel egyre több ágazatban. Ez különösen érzékeny pont a nagy infrastrukturális beruházásoknál, ahol a bizottság szerint az államnak elemi érdeke lenne, hogy a több száz milliárdnyi közpénz sorsa piaci versenyben, minél több ajánlattevő közt dőljön el. A kabinetnek azért is kellene rövidre zárnia a vitákat, mert azok az idei kifizetéseket is hátráltatják. Eredetileg jóval 2000 milliárd forint fölé lőtték be az éves célt, de ma már az 1600 milliárdos folyósítás is csak megfeszített munka árán teljesülhet.
Hogy volt régen...?
