Az ellenzékiek és a párt nélküliek bő háromnegyede szeretné, ha több önkormányzati bérlakás lenne Budapesten, de a fideszesek kétharmada is így vélekedik – írtuk szeptemberben. Ennek fényében adódik a kérdés, hogy ha ekkora a társadalmi igény az önkormányzati bérlakásokra, akkor miért pusztul le a szektor a bővülés helyett.
A legtöbb lakást az 1995-ig tartó első privatizációs hullámban adták el az önkormányzatok, mégpedig azért, mert a rendszerváltás után politikai jogköröket, „demokráciát” ugyan kaptak a helyi önkormányzatok, viszont mellé nem kaptak megfelelő anyagi forrást. A drága, fenntartási és felújítási költségekkel terhelt lakásállománytól minden önkormányzat szabadulni próbált, aminek a rövid távú anyagi haszna mellett politikai haszna is volt: a nagy vagyonelemek – gyárak, cégek – privatizációja mellett így úgy tűnt, hogy a kevésbé gazdagok is nyernek a privatizációval.
Hogy volt régen...?
