Idén 50 óvodai dolgozó megy nyugdíjba a szegedi önkormányzati óvodákból, közülük 26-an óvodapedagógusok. Őket nehéz pótolni, a fiatalok számára ugyanis az alacsony fizetés miatt nem vonzó a pálya. Gyakran a nevelési év közben üresednek meg az álláshelyek, ami még jobban megnehezíti a helyzetet.
Péntek óta új óvónő dolgozik a dorozsmai Bölcs utcai óvodában. Ez hatalmas dolog az intézmény életében, ugyanis január végén egyszerre két óvónő ment nyugdíjba.
A gondozási év közben kellett tehát új szakembereket találni, ami nem egyszerű. Országosan is problémát jelent az óvónők utánpótlása: hiány van szakemberekből. Szeged önkormányzati intézményeiből ráadásul idén az átlagosnál többen mennek nyugdíjba, így egyszerre sok állást kell betölteni.
– Összesen 50 óvodai dolgozó jelezte, hogy 40 éves munkaviszonnyal a háta mögött befejezi eddigi tevékenységét. Ez a korábbi évekhez képest közel kétszeres emelkedés. A dajkákat, technikai dolgozókat viszonylag könnyű pótolni, a nyugdíjba vonulók közül azonban 26-an óvodapedagógusok – mondta el lapunknak Bartáné Tóth Mária, a Szegedi Óvodák Igazgatóságának igazgatója. Hozzátette: a vezetőség ilyenkor csupán kérheti, hogy a szakemberek maradjanak a nevelési év végéig, a legtöbben azonban kifejezetten várják, hogy elmehessenek, adott esetben pedig ez az idő már 58 éves korukra is elérkezhet. – Ez a pálya nagy érzelmi és idegi megterhelést jelent, sok az adminisztrációs teher, és a gyerekekkel is többet kell egyénileg foglalkozni, mint régebben. Ma már nehezebb óvónőként dolgozni, mint amikor a most nyugdíjba vonuló korosztály pályakezdő volt.
Idén tehát 26 óvónői álláshelyre kell új dolgozót találni Szegeden, ami nem egyszerű. Hiába van óvodapedagógus-képzés, amely több felmérésben is az első három hely valamelyikén végzett, a fiatalok többsége számára ez a pálya nem vonzó. – Mivel a kezdő bér bruttó 195 ezer forint, ami megegyezik a dajkák fizetésével, ez komoly bérfeszültségeket okoz. A fiatalok ma már hamarabb elmennek egy multihoz dolgozni, mint hogy ennyi pénzért a szakmájukban helyezkedjenek el – beszélt Bartáné Tóth Mária a szomorú valóságról. Természetesen a megüresedő álláshelyek egy részét így is be tudják tölteni pályakezdőkkel, de mostanában az is jellemző tendencia, hogy a környékbeli kistelepülésekről jönnek el óvónők Szegedre. Ők azok, akik itt laknak, de korábban nem találtak állást a városban.
A Bölcs utcai óvodában zökkenőmentesen tudták megoldani a nyugdíjba vonult óvónők pótlását. Egyikük helyére már másnap megérkezett az új óvodapedagógus.
– Számomra még szerencsésen is alakult a helyzet, hiszen abban az óvodában, ahol korábban dolgoztam, csak helyettesítettem, és éppen most jött vissza az állásába a kolléga. Az új munkahelyemen viszont kinevezett állásba kerültem – mesélte Fazekasné Juhász Loretta.
A dorozsmai intézményben 6 helyett még így is csupán 5 óvónő dolgozik jelenleg, a tagóvoda-vezető azonban azt mondja, ez a helyzet már kezelhető. – Munkaszervezéssel, vagyis hogy a hét egyik napján mindenki többet dolgozik, ez a helyzet könnyen orvosolható, hiszen ugyanez történik akkor is, ha valamelyikünk lebetegszik – mondta el Csányiné Kecskés Hajnalka. Hozzátette: már az üres státuszra is folyamatban van egy óvónő alkalmazása, hamarosan tehát ismét teljes létszámmal tudnak gondoskodni a kicsikről, akik egyébként ebből a problémából semmit nem érzékeltek.
A nyugdíjazási hullám, amely idén kicsúcsosodott Szegeden, valószínűleg a következő években is tovább tarthat, hiszen a szegedi önkormányzati óvodákban dolgozó 387 óvodapedagógus átlagéletkora jelenleg 51 év.
(Délmagyar)
Hogy volt régen...?
