Egyre népszerűtlenebb hiányszakmák, eredménytelen Hídprogram, lemorzsolódás, elöregedő pedagógusok – ez jellemzi a szakképzést egy a kormánynak készült, nem nyilvános jelentés szerint – írja a Népszava.
Hiába próbálták ösztöndíjjal népszerűsíteni a hiány-szakképesítéseket, annak nem volt egyértelmű pozitív hatása, ahogyan a korai iskolaelhagyók szakmaszerzését szolgáló programoknak sem – derült ki a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) megbízásából készült, lapunk birtokába került nem nyilvános, 2017 júniusi jelentésből. A hiány-szakképesítések (mint például ács, cukrász, szakács, hegesztő) támogatására 2010-ben hozták létre a Szabóky Adolf Szakképzési Ösztöndíjat, ám az eredményekből nem olvashatók ki pozitív irányú változások, a hiányszakmák továbbra is népszerűtlenek.
A lemorzsolódás csökkentését és a korai iskolaelhagyók szakmaszerzését célzó Arany János Programok és a Hídprogramok sem javítottak sokat a helyzeten. Előbbiekben egyre kevesebb iskola és diák vesz részt, a jelentés szerint itt "feltétlenül szükséges a kedvezőtlen tendencia megfordításához szükséges lépések kialakítása. A Köznevelési (Híd II.) és a Szakképzési Hídprogramban is egyre kevesebben vesznek részt. A Híd II.-ben ráadásul csak a képzést megkezdők 10-30 százaléka szerez részszakképesítést. „A hátrányos helyzetű fiatalok szakmához juttatására bár történtek intézkedések, de ezek nem érték el az elvárt eredményt" – olvasható a jelentésben. Pedig a lemorzsolódás és a korai iskolaelhagyás mértékét a jelentés szerzői is aggasztónak tartják. „Legutóbb tizenegy éve volt olyan magas a korai iskolaelhagyás aránya Magyarországon, mint 2016-ban" – írták. Hozzátették: miközben Magyarország egyre távolodik a kitűzött céltól (vagyis attól, hogy 2020-ra 10 százalék alá csökkenjen a korai iskolaelhagyók aránya) a tagországok összesített átlaga folyamatosan javul. A jelentés megemlíti: míg a gimnáziumokból lemorzsolódottak aránya alacsony és egyenletesen 7 százalék körüli, a szakgimnáziumokból lemorzsolódottak aránya meghaladja a 15 százalékot. Ugyanez a szakközépiskolákban már 25 százalék, és folyamatosan romló képet mutat.
A jelentés szerint ez összefügg a diákok alacsony szövegértési és matematikai eszköztudásával. „A teljes 15 éves korosztály mintegy 25 százaléka alapvető számolási és szövegértési problémákkal küzd, gyakorlatilag funkcionális analfabétának tekinthetőek, így a szakmai készségeik megfelelő fejlesztése sem lehetséges" – írták.
Problémát okoz a pedagógushiány és a tanárok elöregedése is. Miközben a kormány nyilvánosan tagadja, hogy hiány lenne pedagógusokból, a jelentésben feltüntetett adatok szerint a középfokú oktatásban teljes és részmunkaidőben foglalkoztatott pedagógusok száma a 2016/2017. tanévben 306-tal kevesebb, mint egy évvel korábban, és 913-mal kevesebb, mint a 2014/2015-ös tanévben. Hosszabb időtávra visszatekintve, 3899 fővel kevesebb, mint a 2007/2008-as tanévben. A jelentés szerint a szakközépiskolákban tanítók száma csökkent jelentősen: a 2012/2013-as tanévben 8910, a 2016/2017-es tanévben már csak 7382 főt tett ki.
A szakgimnáziumban tanító pedagógusok korcsoportonkénti megoszlásáról azt írták, hogy a 2012-2016-os időszakban a 25-29 évesek, a 30-34 évesek és a 35-39 évesek körében jelentős a csökkenés (a 25-29 évesek csupán 52 százaléka maradt a tanári pályán), a 60-64 évesek korcsoportjába tartozó tanárok létszáma viszont több mint a duplájára nőtt. Ugyanez a tendencia érvényesül a szakközépiskolában tanítók esetében is. A jelentés szerzői szerint a pedagógus életpálya bevezetése „nem feltétlen" oldja meg a problémát, ahogy a kormány által sokat emlegetett, az utánpótlás biztosítására létrehozott Klebelsberg Ösztöndíj sem. „A szakképzést érintő szakmai tanárhiányon az eltérő, közismeretre fókuszáló szempontrendszere okán a Klebelsberg Képzési Ösztöndíj sem tud jelenleg értékelhető módon segíteni" – fogalmaztak.
A jelentés szerint mindebből jól látható, hogy az elmúlt időszakban bevezetett szakképzési intézkedések hatása „nem tudta megfelelően ellensúlyozni a korábban elindult kedvezőtlen folyamatokat".
Hogy volt régen...?
