A versenyképesség javításának legfontosabb feltétele a jövőben a digitális képességek fejlettsége lesz. A digitális képességek fejlesztése pedig egyrészt gépi, technológiai, másrészt tudásberuházásokat igényel. Az országok digitális felkészültségét e két területen több kutatóintézet is méri. Magyarország esetén valamennyien egybehangzóan arra figyelmeztetnek, hogy a gépekbe, technológiákba – vagyis az úgynevezett hardverbe – eleget fektetünk be, de rosszul állunk a szoftver-, azaz a tudásberuházásokkal – írja Csáth Magdolna a Világgazdaságban publikált cikkében.
Az OECD egyik legutóbbi tanulmánya arra mutat rá, hogy a 28 EU-tagország között az összes 2016. évi beruházásból Magyarországon volt a legalacsonyabb, 25 százalék alatti a tudásberuházások aránya.
Ezeken a kutatás-fejlesztésbe, a munkavállalók továbbképzésébe, a szervezeti korszerűsítésbe és az üzleti modell fejlesztésébe fektetett összegeket értették. A humán vagyonba való beruházás sürgető voltát friss Eurostat- és KSH-adatok is igazolják. 2017-ben a 15–74 éves korcsoportban a V4-országok között Magyarországon a legmagasabb, 22,1 százalék azok aránya, akik maximum nyolc általánost végeztek el.
Másrészről a legalacsonyabb az ezer lakosra jutó műszaki-tudományos, informatikai végzettségűek, illetve az ezen területeken doktori fokozattal rendelkezők aránya. Továbbá a 25–64 évesek között csupán 6,2 százalék a továbbképzésben – az úgynevezett lifelong learningben – részt vevők aránya. Ez 4,4 százalékponttal rosszabb, mint az osztrák érték. Vagyis a humán vagyonunk – legalábbis a digitalizációra való felkészültség tekintetében – nem erős.
Ennek ellenére, amint arra az OECD rámutat, gyengén állunk a humán erőforrásba való beruházással, azaz a humán vagyon fejlesztésével.
A 2016. évi 1,21 százalékos GDP-arányos kutatás-fejlesztési beruházás az egyik legalacsonyabb érték az EU-ban.
Igaz ez egyébként a 2020-ra kitűzött 1,8 százalékos célértékre is. Ráadásul, ha nem a százalékot, hanem az egy lakosra jutó értéket nézzük, az ennél is rosszabb képet mutat: egy lakosra csupán 140 euró jut, miközben az EU-átlag 594 euró, az osztrák érték pedig 1255 euró. Továbbá, ha azt is megnézzük, hogy hogyan oszlik meg a K + F-beruházás az állami, üzleti és felsőoktatási terület között, akkor azt látjuk, hogy a felsőoktatásnak nálunk 16 euró jut, ami feltűnően alacsony még a V4-ek között is.
De az oktatásra szánt állami kiadásoknál is a GDP-arányos 4,9 százalékból csupán 16 százalék jut a felsőoktatásnak, ami feltűnően messze elmarad a többi V4-ország adatától.
Ha tehát fel akarunk készülni a digitalizációs és robotizációs változásokra, elkerülhetetlen, hogy ne csak a technológiákba, de a tudásba is többet ruházzunk be. Ezt azért is fontos figyelembe vennünk, mert az OECD-tanulmány arra is figyelmeztet, hogy a V4-országok között az iparban Szlovákia után Magyarországon a legrövidebbek az értékláncok, vagyis a legalacsonyabb a helyben hozzáadott új érték aránya. Nagyobb új értéket pedig csak nagyobb tudásra építő munkákkal tudunk előállítani.
Az alacsony újérték-előállítás összefügg egyébként a legkönnyebben robotizálható összeszerelő munkafolyamatok magas arányával. Erre utal az az Eurostat-adat is, amely szerint 2017-ben az úgynevezett tudásalapú munkahelyeken foglalkoztatottak aránya az üzleti szférában a V4-országok között Magyarországon a legalacsonyabb, csupán 11,6 százalék. Az EU-s átlag 14,2 százalék.
Célszerű tehát figyelembe venni azt a versenyképességgel foglalkozók között ismert megállapítást, hogy egyeurónyi gépi, technológiai beruházáshoz öteurónyi tudásberuházás kell ahhoz, hogy a rendszer hatékonyan működjön. Ezt bizonyítják a Triple Helix modell szerzői is, akik azt hangsúlyozzák, hogy a felsőoktatás, a kormány és a cégek csak együttesen képesek a piaci sikerig elvezető innovációkra.
Magyarország idén öt helyet lépett előre az IMD versenyképességi listáján. Ám a javulás a makrogazdasági eredményeknek, elsősorban a költségvetési hiány és az adósság csökkenésének köszönhető. Ezért az IMD is arra figyelmeztet, hogy a tudás- és képességszint emelése, az abba való állami befektetések bővítése nélkül a makrogazdaság eredményei sem lesznek hosszabb távon fenntarthatók, többek között azért, mert a tudáshiány hátráltatni fogja a digitalizáció elterjedését is.
Enélkül pedig a versenyképesség javítására sincs esély.
Csath Magdolna
egyetemi tanár, a Nemzeti
Versenyképességi Tanács tagja
Hogy volt régen...?
