20 évnyi felelőtlen városépítés után Budapest negatív utópiákba illő képet mutat: sivár utcák és terek, tönkrement boltok, koszos parkok mindenütt, fényt csak a plázák sugároznak. Ughy Attila, Budapest városképvédelmi és városfejlesztési tanácsnoka szerint a kiüresedő belvárosi üzletek problémájára a megoldást, tematikus utcák létrehozása jelentené, ezek ugyanis képesek felvenni a versenyt a plázákkal.
“Olyan ez, mint egy jól megszappanozott csúszda egy nyári vízi vidámparkban: aki ráül, már csak lefelé megy tovább és idővel eléri azt a kritikus sebességet, ami után már nem lehet megállítani. Gyakorlatilag nem lehet leülni, időt tölteni a városban, az utcák nem úgy lettek 'kitalálva', hogy ott valaki jól érezhesse magát, és ez visszaüt. A város ugyanis nem csak kőből, betonból és néhány dizájnos tervezői ötletből áll, itt élni is kell' - hangzott el a Rádió Orient műsorában.
A probléma gyökerének megleléséhez egészen az ókori világig kell visszamenni: az agora, vagyis a piac, ahol a kereskedelem mellett komoly társasági élet folyt, hiszen ott ültek le a férfiak megbeszélni a polisz dolgait. Ez folytatódott a középkori városokban és egészen a XIX. századig jól is működött, amikor is megjelentek az új modellek, a plázák. Rengeteg funkcionális előnyük mellett a legfontosabb jellemzőjük, hogy elvették ezt a köztér funkciót a kisboltoktól. “Ezt a köztér funkciót kell valahogyan visszavinni az üzletekbe, ami nehéz feladat” – magyarázza a tanácsnok. “Minden szabályozó tényező, amely a plázabeli közteret meghatározza, az a plázaépítő társaság profitérdekeit szolgálja. Ehhez képest kell egy olyan alternatív köztér funkciót kitalálni, ahol a közösség ismét a kezébe veheti ennek a rendszernek az irányítását, és képes visszacsalogatni az érdeklődőket az utcára.”
Erre kínál megoldást a Rögtön jövök! pályázat is, amely egyrészt a pályakezdő generációt próbálja megszólítani, másrészt pedig megoldást keres a városban százával található kiüresedett üzlethelyiségek problémájára. “Fiatal, start-up vállalkozókat mutatunk be, akik nem hatalmas tőkéből tudtak elindulni, hanem kreativitásuk és kitartásuk révén” – magyarázza Ughy Attila. A program nem saját ötlet, nyugati minta alapján készült: saját weblapon lehet feltölteni az üzletünk elhelyezkedését, adatait, szemléltető fotókat, így egy nagy adatbázisból lehet keresni a kiadó helyiségek között. A szakértő szerint Magyarországon is megcsinálhatja az ember a szerencséjét. “Nem kell az amerikai nagybácsi örökségére várni, hogy egy érdekes helyen valami jópofa dolgot elindítsunk. Nekünk az a felelősségünk, hogy megpróbáljuk megtalálni ezeket a fiatalokat, hogy ezekben az üres üzlethelyiségekben próbálják megmutatni magukat.”
Ughy szerint a megoldás klaszterek, tematikus utcák létrehozása lehetne, amikre a fővárosban már most jó példa a Király utca vagy a Falk Miksa utca - ezek felveszik a versenyt és képesek a kiskereskedőket is eltartani. Természetesen ehhez mindenképpen szükség van önkormányzati közreműködésre is, és mindenek előtt az érzékenyítés folyamatára, hogy a döntéshozók mellett a tőkeerős helyi lakosság is belássa ezt.
“A franciák nagyon büszkék a saját termékeikre, ezért a településeiken az utolsó csepp vérükig ragaszkodtak azokhoz a boltosokhoz, akik a település központjában vannak. A hipermarketek sem mehetnek be, csak kint épülhetnek, amit tömegközlekedéssel problémás megközelíteni” – hangsúlyozza a tanácsnok.
Szerencsére Magyarországon is találunk azért jó példákat, a vidéki városokban a kisebb közösségben létrejövő belterjesség miatt sokkal nagyobbá vált a boltosok túlélési képessége. Ezt lehetetlen egy 2 milliós városban. “A fővárosnak 100 millió forintja van erre évente. Ha csak az egyik nagy plázának a központi marketing akcióját megnézzük, az ennek a többszöröse.” A szakértő szerint jó példa a hatékony, új irányvonalakat mutató szemléletre a VII. kerületi romkocsma rendszer kiépülése is, amely azóta egyfajta hungarikumként nagyon sok vállalkozót foglalkoztat. Szerinte csak úgy mehet a város fejlődése jó irányba, ha az egyes szereplők hosszútávon képesek összefogni és együtt gondolkodni. (OrientPress Hírügynökség)
Hogy volt régen...?
