Igen lesújtó képet vázolt fel a hazai közétkeztetés helyzetéről az a Magyar Nemzet birtokába került törvénytervezet, mely megreformálná a menzák finanszírozását.
A dokumentumban az áll, hogy a menzákon 20-30 évvel ezelőtti állapotok uralkodnak, jellemzően olcsó, rossz minőségű alapanyagokat használnak fel, a szolgáltatóknál pedig gyakran a profit az elsődleges szempont, nem pedig az elégedett fogyasztó. A törvénytervezet – amelyet a kormány még nem tárgyalt – ezeken az állapotokon változtatna, méghozzá egy központilag meghatározott minőség-ellenőrzés bevezetésével.
A javaslat alapján ugyanis az állam nemcsak finanszírozná a közétkeztetést, hanem a minőségi és a szervezési feladatokba is beleszólna. Olyan cégek végezhetnének közétkeztetési tevékenységet, amelyek vállalják, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a megfelelő konyhák és ebédlők kialakítására, a dolgozók felkészültségére, a táplálkozás-egészségügyi előírások betartására, az agrárpolitikai szempontok érvényesítésére, valamint arra is, hogy a felszolgált ételek gusztusosak és finomak legyenek. Az új rendszer – ha elfogadják – fokozatosan lépne életbe, és elsősorban iskolákra, óvodákra, valamint az oktatási intézményekre vonatkozna, a honvédségen belüli étkeztetésre és a kórházakra egyelőre nem.
A törvénytervezet nyomán két módon is elképzelhetőnek tartják a közétkeztetés reformjának lebonyolítását. A dokumentumban csak „A verzióként” emlegetett opció szerint az átalakulás motorja a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) lenne, amelynek kibővítenék a hatáskörét.
A „B verzió” szerint létrehoznának egy új, a Miniszterelnökség irányítása alá tartozó szervezetet, amely központilag koordinálná a közétkeztetési feladatokat.
A Miniszterelnökséget leszámítva több közétkeztetésben érintett minisztérium – a Földművelésügyi, a Nemzetgazdasági, valamint az Igazságügyi Minisztérium – az élelmiszerlánc-biztonsági hivatal jogköreinek kiterjesztését támogatja, mert álláspontjuk szerint ez az olcsóbb és kevésbé bürokratikus megoldás. A két verzió között ugyanis jelentős költségbeli különbség is van, egy új szerv felállítása évente ötmilliárd forinttal növelné a kiadásokat, míg ha a megnövelt feladatokat a Nébihre ruházzák, akkor a mostaninál csak egy milliárd forinttal kellene többet költeni.
A törvénytervezet kidolgozása során egyébként felmerült még egy alternatíva, amelynek bevezetését azonban nem javasolják a tervezet kidolgozói. Eszerint létrejönne egy állami tulajdonú nonprofit társaság, amely központilag választaná ki az ország egyes körzeteiben, melyik vállalat láthatja el a közétkeztetési feladatokat, illetve ez a központi szerv kötné a szerződéseket is. A dokumentum készítői szerint ennek a megoldásnak azonban jelentős kockázatai lennének, mert „egy nehézkesen működő, nehezen irányítható és nem átlátható intézmény jönne létre”.
Nincs következmény
Akár az A, akár a B verzió valósul meg, a menzák finanszírozásánál figyelembe vennék a már most is létező Nébih-pontozást. A hatóságok már 2015 óta végeznek ellenőrzéseket, a több mint kétezer főzőkonyha vizsgálata után pedig azt állapították meg, hogy a fogyasztók 4,1 százaléka eszik elégtelen, 15,5 százaléka elégséges, 35,3 százaléka közepes, 32,1 százaléka jó, míg 12,9 százaléka jeles minősítéssel rendelkező főzőkonyháról származó ételt. Az ellenőrzések során megvizsgálták a tálalás módját, az étkezők állapotát, az ételek érzékszervi jellemzőit, az értékelést pedig fotóval együtt nyilvánosságra hozták.
Ezeknek a vizsgálatoknak azonban eddig gyakorlatilag semmilyen komoly következménye sem volt. A törvénytervezetben azonban ezt a pontozást is figyelembe vennék, amikor az állami finanszírozás nagyságáról döntenek, ráadásul más szempontokat is beemelnének az értékelésbe.
A közétkeztetést végző cégek kiválasztásánál például előny lenne, ha a vállalat rövid ellátási láncok beépítésével, termelői csoportok bevonásával dolgozik, ha helyi munkaerőt foglalkoztat, ha nagyobb arányban használ bioélelmiszereket, valamint ha figyelembe veszi az egészségügyi szempontokat is. Mindezen szempontok alapján állapítanák meg a központi finanszírozás nagyságát is, méghozzá úgy, hogy a jobban teljesítők több pénzt kapnának. A törvénytervezet szerint ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy – miután a rossz állapotok éppen az alulfinanszírozottság miatt jöttek létre – az átalakítás ne járjon forrásmegvonással, mert ez akár ellátási zavarokhoz is vezethet, ráadásul tovább nőne a szakadék a jó és a rossz konyhák között.
A hatóságok menzaértékelése egyébként nyilvános lenne, azonban ha rossz vagy elfogadhatatlan eredményt ért el egy konyha, akkor első körben a „jobb minősítésre pályázik” státus, később a kijavított eredmény lenne publikus. A törvénytervezet ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy a fejlődésre és javulásra képtelen étkezők helyét átvennék azok, amelyek képesek megfelelő minőségben szolgáltatni.
A központi támogatás egyébként nélkülözhetetlen eleme a közétkeztetési rendszernek, 2015-ben például 58 milliárd forintot, míg 2016-ban 70 milliárd forintot költöttek erre a célra. Európában ennek ellenére Magyarországon a legalacsonyabb – nagyjából 200 és 400 forint közötti – a fejadag. Javulás az előző menzareform óta nem nagyon volt, mert – mint ahogyan az előterjesztésben is megállapítják – a 2015-ös jelentés ugyanezeket a problémákat fogalmazta meg.
A tervezet kitér az étkezők felújítására is, amelyre uniós, valamint hazai forrásokat adna az állam. Az elmúlt két évben erre a célra 5,3 milliárd forintot költött a kormány, azonban ez az összeg messze nem volt elegendő a kulturált állapotok kialakítására. A törvénytervezet a következő tíz évben 150-200 milliárd forintnyi forrást tartana indokoltnak, azaz évente tizenöt-húsz milliárd forintot költenének az ellátó főzőkonyhák és az étkezéseknek helyet adó éttermek felújítására.
A minőség-ellenőrzési rendszert kiegészítenék online ügyintézési rendszer kiépítésével is. Jelenleg a menza megrendelése és lemondása papíralapon zajlik, a tervek szerint ezt kiváltanák egy online felülettel. A gyerekek, illetve szüleik ennek megfelelően elektronikus úton rendelhetnék meg és mondhatnák le az étkezést, többféle menü közül választhatnának és ellenőrizhetnék az allergéneket is. A probléma mindössze az, hogy vidéken még mindig vannak olyan területek, ahol nem megfelelő az internettel való ellátottság, így ha csak ez a lehetőség lenne a rendelésre, akkor sokan kiszorulnának a közétkeztetésből. Emiatt a törvénytervezet az online ügyfélfelületet csak kiegészítő megoldásnak tekinti. Lemondás esetén azonban szankciókat is bevezetnének: ha valaki két napon belül gondolja meg magát, akkor az el nem fogyasztott étel után teljes árat kellene fizetnie.
A törvénytervezet egyébként arra vonatkozó tanácsokat is tartalmaz, hogy hogyan építsék fel a kommunikációt, ha elfogadják az előterjesztést. Eszerint – noha egy másfél millió embert, köztük egymillió gyereket érintő témáról van szó – „a koncepció kommunikációja önmagában nem javasolt”, és társadalmi egyeztetésre sincs szükség. Ennek megfelelően nincs szükség a kormányülést követő szóvivői tájékoztatóra, minisztériumi közleményre, de még egy sajtótájékoztatóra sem – legalábbis a javaslat szerint.
A Hungast lehet az egyik nyertes
A teljesen központosított rendszer nyertese a hazai piac egyik legnagyobb szereplője, a Hungast lehet. Az új rendszerben ugyanis előtérbe kerülhetnek a tőkeerős cégek, amelyeknek lenne elegendő forrása a fejlesztésekre. Márpedig a Hungast – mint ahogyan arról korábban beszámoltunk – az elmúlt évek állami megbízásai után felvásárlásokkal is javította pozícióját. Megvették például a szintén jelentős piaccal bíró Elamen Zrt. 51 százalékos tulajdonát, és vételi ajánlatot tettek a Sodexo Magyarországra is. Utóbbi üzlet egyelőre még nem jött létre, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) ugyanis mindenre kiterjedő vizsgálatot indított az ügyben. A cégcsoport sikerei mögött egyébként sokan Bánki Eriket, a Fidesz országgyűlési képviselőjét sejtik. A Hungast Holding Zrt. tulajdonosa ugyanis az S-Food Kft., amelynek tulajdonosai között György Tamás és testvérei is megtalálhatók. Az Átlátszó cikke szerint György Tamás – György Zoltánnal együtt – korábban tulajdonosa volt annak az Aquaplus Kft.-nek, amely több fi deszes vezetésű településen is épített fürdőket, és amely alapítója volt az Aqua Holding Kft.-nek. Utóbbiban 2006 és 2010 között tulajdonos volt Bánki Erik is. Páger Zsolt lapunk erre vonatkozó kérdésére korábban azt mondta, „nem tud arról, hogy Bánki Eriknek bármilyen befolyása lenne a Hungast életére”, ennek megfelelően szerinte nem a politikusnak köszönhető a terjeszkedés sem.
Hogy volt régen...?
