Az ellenzéki obstrukció ellenére hamarosan elfogadja a kormánytöbbség azt az egészségügyi törvénycsomagot, amely egyéb változások mellett kitenné a kórházakból a tartós ápolásra szoruló betegek egy részét, és szakápolási központokba helyezné át őket. A Belügyminisztérium ezzel egy régi problémát szeretne megoldani, de a szakmával nem vagy alig egyeztetett javaslat több részlete is homályos még, és a hatásai sem látszanak pontosan.
A terv olyan betegeket érint, akiknek stabil az állapota, de önállóan nem tudják ellátni magukat, a gondozásuk viszont már nem igényel állandó orvosi jelenlétet. A helyzet megértéséhez érdemes tisztázni egy alapvető összefüggést a kórházak működéséről. A sérültek vagy gyógyítható, kezelhető betegek először az aktív kórházi osztályokra (például sürgősségi, intenzív osztály, sebészet, ortopédia, urológia stb.) kerülnek. Ez a legdrágább ellátás, hiszen sok műszer, magas szakmai tudás és esetleg drága gyógyszeres kezelés kell hozzá, az ágyak száma viszont korlátozott.
A cél az, hogy itt lehetőleg mindig legyen szabad ágy, folyamatos egyensúly legyen az érkező és távozó betegek között. Ezért nem lehet hosszú ideig maradni ezeken az osztályokon. A gyógyult vagy lábadozó betegeket tehát amint lehet, megfelelő terápiás kezelés mellett hazabocsátják, azokat pedig, akik tartós ápolásra szorulnak, a kórházak krónikus és rehabilitációs osztályaira irányítják tovább.
Hogy volt régen...?
