Csak az uniós pénzek tartják a lelket a magyar gazdaságban, a Költségvetési Felelősségi Intézet szerint hiányoznak a növekedés alapjai: a beruházások és a munkaerő – írja a Világgazdaság.
Az uniós források felhasználásától függ a magyar gazdaság növekedési üteme, és a költségvetési hiány lefaragása is – derül ki a Költségvetési Felelősségi Intézet (KFI) friss technikai kivetítéséből, amely éppen azt tartja az egyik legnagyobb kockázatnak, hogy ekkora a brüsszeli pénzektől való függés. Ahogyan korábban a devizahitelek, úgy most az EU finanszírozása az, ami táplálja a magyar bővülést.
A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány megrendelésére készülő felmérésben a KFI a kormányzati prognózisoknál szerényebb, 2,9 százalékos növekedést vár erre az évre, ami azért magasabb a tavaszi, akkor még igencsak pesszimistának számító 2,8 százalékos jóslatnál. Az intézet a kivetésében jövőre is csak 1,7 százalékos bővülést vár – és ezt is azzal a feltételezéssel, hogy 2016-ban a korábban tervezettnél gyorsabb ütemben folytatódik az uniós pénzek lehívása. Ez a bővülés szempontjából kulcsfontosságú: 50 milliárd forint uniós forrás 0,1 százalékkal emeli a GDP-t – mondja Romhányi Balázs, a KFI vezetője. Szerinte a 2017-es növekedés is ettől függ: ha sikerül gyorsítani jövőre, akkor az után lesz kisebb a bővülési ütem, ha átcsúsznak a lehívások, akkor 2016 lehet lassúbb, és a rákövetkező év gyorsabb.
Az uniós pénzek a költségvetést is jól tartják. Minden száz forint magyar önerőre 570 forintnyi uniós támogatás jut, az így megvalósuló beruházásokból viszont – még 40 százalékos importhányad mellett is – több mint 120 forint kerül vissza a költségvetéshez adók formájában. Vagyis minél több uniós forrás érkezik, annál jobb lesz a költségvetési egyenleg is: a gazdaság nemcsak növekedési, de egyensúly szempontjából is a brüsszeli pénzektől függ tehát.
Eközben – hívja fel a figyelmet Romhányi – elbizakodottságra sarkall a statisztika értelmezése is: a versenyszféra beruházásai csak látszólag emelkednek, mert a KSH a beruházási kimutatásokban az állami vállalatokat is a versenyszférában szerepelteti, így például a nagy útépítések vállalati beruházásként jelennek meg. A GDP-statisztikában a különválasztás szofisztikáltabb (de később jelenik meg), és itt már látszik: a versenyszférában visszaesnek a beruházások az utóbbi időben. A probléma, hogy nem tudni, az uniós pénzek hajtotta állami beruházások kiszorító hatása érvényesül-e (vagyis nincs építkezés, mert mindenki az államnak dolgozik), vagy esetleg a versenyszféra mély zuhanásáról van szó, és csak az állami megrendelések tartják még életben.
Mindeközben a KFI szerint a munkaerő kivándorlása is nagyobb lehet a becsültnél (erre utal, hogy jelentősebb az eltérés a felmérésen alapuló foglalkoztatottsági és a jelentésekre épített létszámadatok között). A munkaerőhiányt jelzi a reálbérek növekedése is, ami így együtt arra utal: a vállalati szektor inkább a konjunktúra végére számít, nem tartós fellendülésre.
Hogy volt régen...?
