Az európai uniós fejlesztési pénzeknek egyik sajátossága, hogy célhoz rendelt források. Az EU meghatározott fejlesztési célokra bocsájtja őket rendelkezésre – mondta el a Rádió Orienten Kecskés András. A Pécsi Tudományegyetem docense rámutatott: ez pedig nem feltétlenül mindig alkalmas arra, hogy egy adott nemzetgazdaság belső szerkezetében kompatibilis legyen a valós fejlesztési célokkal.
A gazdaságfejlesztésnek a legfontosabb területei a belső munkahelyteremtés a munkaerőpiac-fejlesztés lennének. Természetesen ennek vannak látható eredményei, például Magyarországon is alacsony a munkanélküliség, magas a foglalkoztatottság, de a minőségen még lehetne javítani. Az látható, hogy az EU fejlesztésre szánt pénzei nemcsak a gazdasági fejlesztésekbe vándorolnak, hanem sokszor infrastrukturális beruházásokba vagy más típusú fejlesztésekbe is olyan régiókban, ahonnan esetleg szökik a lakosság, mert gazdaság, munkaerőpiac csak nagyon korlátozottan létezik – mondta el Kecskés András, a Pécsi Tudományegyetem docense.
A szakértő rámutatott arra, hogy a kohéziós pénzek kiosztásában kötöttségek, egyenlőtlenségek figyelhetők meg, amelyek nemcsak az uniós tagállamok között jelennek meg, hanem bizonyos tagállamokon belül is, ugyanis ott sem egyenlő feltételekkel jutnak hozzá a vállalkozások, a pályázati piac szereplői ezekhez a forrásokhoz. Felvetődik a kérdés, hogy a magyar nemzetgazdaság csak az EU-s forrásoktól függően teljesítőképes-e vagy sem.
Kár lenne tagadni, hogy a mostani nagyon jó GDP-adatoknak a hátterében ott van a rengeteg EU-pénz, ami stimulálja a gazdaságot, a fogyasztást, és alapvetően a gazdaságba bejutva kedvező mutatókat tud eredményezni. Ahogy világszerte mindenütt, úgy a magyar kormány is felismerte, hogy eljutott a végére a monetáris politika, nem tud már a gazdaság élénkítéséért többet tenni, és költségvetési politikai eszközökre van szükség ahhoz, hogy a gazdaságot fejleszthesse. Az, hogy csak EU-s forrásokból fejleszthető a gazdaság, nem igaz, de természetes a jelen eredményeinek sok köze van az EU-s források felhasználásához.
A továbbiakban megtudhattuk, hogy a németek azt irányozzák elő, hogy újabb hétéves ciklusra legyenek kohéziós pénzek. Az árnyalja ezt a képet, hogy a feltételrendszer, amit támasztanak, meglehetősen szigorú. A pénzek felhasználása, a társfinanszírozás tekintetében nő az önrész aránya, csökken a bekérési idő, illetve feltételrendszerként szabhatják a németek, hogy támogassa az a tagállam, amely kohéziós pénzben részesül, Brüsszel migrációs politikáját. Ez egy fájó pont, hiszen kötött álláspontja van a magyar kormányzatnak a migrációs politika terén. Vannak, akik ezt a német javaslatot kritizálják, szerintük büntetéssel, szankciókkal összekötni a kohéziós pénzek kiutalását semmiképpen nem szerencsés. Ez még szilárd szándéknak nem tekinthető, hiszen egy kiszivárogtatott dokumentumról van szó, ami inkább alkalmas arra, hogy uniós és német szinten egy vitát indukáljon, de semmiképpen sem arra, hogy kijelenthessük, hogy megmarad az EU támogatási rendszere. Amennyiben az említett feltételekkel ez a forgatókönyv érvényesül, akkor nehéz helyzetbe kerülhetnek a kelet-közép-európai kormányok, hiszen egy kötött politikai pályán lehet majd igénybe venni az európai uniós támogatásokat.
Magyarországra is jellemző, hogy tekintet nélkül arra, hogy melyik régiónak hogyan működik a gazdasága, milyen a gazdasági szerkezete, milyenek a demográfiai tendenciái, megtámogatta EU-s pénzből, mondván, hogy ez csak jó lehet. Ez vezethet oda, hogy bizonyos infrastrukturális beruházásokat, tudásközpontokat, értéktárakat később nagyon nehéz finanszírozni a helyi gazdasági kapacitásokból. Meg kellene változtatni ezt a képletet, azt kellene szorgalmazni, hogy a helyi gazdaság teljesítőképességét növelhessék az EU-s források, arra lenne szükség, hogy termelés- és innovációalapúvá válhassanak ezek a térségek. Mint a docens kiemelte: Az egy nagy probléma még mindig több kelet-közép-európai országban, hogy a relatíve jó gazdasági mutatók nagyon súlypontozottan egysíkú termelési eredményekből származnak, pl. összeszerelés az autóiparban, a nem túl képzett munkaerőt foglalkoztató ágazatok magas aránya, és ez nem biztosít robbanásszerű, kiugró növekedési lehetőségeket. Amennyiben EU-s forrásfelhasználásról van szó, akkor a nemzetstratégiai érdek az, hogy amilyen mértékben lehet ezt gazdaságélénkítő célokra használni, olyan szélességben azt meg is kell tenni. Ha pedig arról van szó, hogy megterhel egy adott régiót az így létrejött fejlesztési, beruházási mennyiség, akkor előbb-utóbb az Uniónak reagálnia kell, és adott estben a fenntartásban valamilyen lépést tenni, hiszen maguktól ezek a problémák nem fognak megoldódni – zárta a beszélgetést Kecskés András.
Hogy volt régen...?
