Több pénzt kellene a magyar államnak az egészségügyre fordítani, mert az egyre divatosabbá váló kormányzati szólam - miszerint az egészségügynek alig van szerepe a lakosság egészségi állapota, várható élettartama, egészségben töltött életévei alakulásában - dacára az OECD tanulmányai egyértelműen arra utalnak, igenis van összefüggés az egészségügyre költött pénz és az egészségi állapot között. Márpedig Magyarország mindkét téren jelentős lemaradást mutat, amire ezúttal nem más, mint a 2018-as Jó állam jelentés hívja fel figyelmet – írja a napi.hu.
A magyar kormány számára a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és a Közszolgálati Egyetem által elkészített 2018-as Jó állam jelentés is górcső alá veszi a magyar egészségügyet, a magyarok egészségi állapotát és elég elszomorító következtetésekre jut.
Az egészségben eltöltött életévek számát illetően például rámutat, noha Magyarországon 2005-2012 között nőtt a lakosság egészségben eltöltött életéveinek száma, a növekedés azonban 2012-ben megállt, s 2015-ig az EU átlaghoz képest 3 éves elmaradást regisztráltak. Ha a 65 évesek további egészségben elöltött életéveinek számát veszik számba, Magyarország lemaradása 3,5 év.
A születéskor várható élettartamot illetően még nagyobb a különbség a magyar és az uniós átlag között: 2015-ben a magyar nők születéskor 4,3, a férfiak 5,6 évvel rövidebb életre számíthattak, mint egy uniós átlagpolgár.
Ráadásul országon belül magas az egészségegyenlőtlenség mértéke - hangsúlyozza a Jó állam jelentés. Míg a Közép-Magyarországon élők várható élettartam nagyjából eléri az uniós átlagot, és viszonylag kicsi a lemaradás Nyugat- és Közép-Dunántúlon, addig az ország több részében élőknek átlagosan 4-7 évvel rövidebb élet jut, mint a központi régióban.
Nem állunk jól nemzetközi összehasonlításban az egészségügyi kiadásokat illetően sem. Magyarország 2015-ben a GDP 7,1 százalékát költötte egészségügyre, szemben a 8 százalékos uniós és a 8,9 százalékos OECD-átlaggal. A régiós társak közül a csehek és a szlovákok szintén 7,1, a lengyelek a GDP 6,5 százalékát költötték egészségügyre.
Kiugróan magasnak számít viszont ezen belül a magánzsebből fizetett rész, a 33,8 százalék, szemben az OECD országok 26,4 százalékos átlagával. Egyszerűbben mondva, míg a magyarok a kiadások harmadát az adózott fizetésükből állják, az átlagos OECD-lakos csak a negyedét. Csehországban a kiadások 18, Szlovákiában 19, 2, Lengyelországban 30,2 százalékát fedezik az állampolgárok zsebből.
A Jó állam jelentés kiemeli: a közkiadások növelése - bármely referenciacsoporthoz is viszonyítunk - indokolt.
Mint írják: az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számított egészségügyi kiadások mértéke az OECD vizsgálatai szerint mind a várható élettartammal, mind az egészségben eltöltött életévek számával összefügg, magasabb kiadási szint mellett magasabb élettartam és több minőségi életév érhető el.
Magyarország mind a várható élettartam, mind az egészségben eltöltött életévek számát illetően a regressziós görbe alatt található, ami azt jelzi, hogy az egészségügyre fordított források mennyiségén és a forrásfelhasználás hatékonyságán is indokolt javítani.
A jelentés az egészségüggyel való elégedettség vizsgálatára is kitér, eszerint a lakosok a leginkább a háziorvosi ellátással, legkevésbé a kórházi ellátással voltak elégedettek. A kórházak megítélése rosszabb, mint az egészségügyé általában.
Kifejezetten kritikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy az állam mennyire színvonalasan látja el feladatit az egészségügy területén, ezt ugyanis egy 10-es skálán átlagosan mindössze 5,2-re értékelték.
Hogy volt régen...?
