A magyar e-közigazgatás nemzetközi összehasonlításban nem áll rossz helyen, a fejlesztésekben nem járunk a sor végén. Nagy problémát jelent azonban a szereplők motiváltságának hiánya. A Rádió Orient műsorában Tózsa István elmondta, az önkormányzatok nem érdekeltek az új szolgáltatások megalkotásában. A Corvinus és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora emellett a közigazgatás szintjeiről és a felgyorsult technológiai fejlődés gondjairól beszélt.
A közigazgatásban időről időre törvényszerűek az újítások – idézte a Rádió Orient műsorában Lőrincz Lajos akadémikust Tózsa István. A Corvinus és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora a közigazgatás történetének alapvető változásairól beszélt. „A nyomtatás, az írógép és az indigó feltalálása jelentős szervezeti átalakulásokat indított el a közigazgatásban. A következő nagyobb állomás, úgy tűnik nem a számítógép – az intelligens írógép –, hanem az internet megjelenése. Az elektronikus közigazgatás az internetre alapozó technikák becsatornázása a közigazgatási munkafolyamatokba” – emelte ki a vendég.
Az e-közigazgatás az információs társadalom közigazgatása. Az átállás minden országban, az adott régió gazdasági fejlettségétől és a közönség igényszintjétől függően szükségszerűen be fog következni. Az OrientPress Hírügynökség közigazgatási rádiójának vendége elmondta, a magyar gyakorlatban nem tapasztalható az e-közigazgatás széleskörű alkalmazása, így az ügyfelek nem is várják el annak elterjedt jelenlétét.
Az Európai Unió 4 fejlettségi fokozatot vezetett be a közigazgatásban. Az információ szintjén a szolgáltatásokról ismeretek jelennek meg az interneten. Az interakciós minőségben egyoldalú kommunikációra van lehetőség, az ügyfél bizonyos dokumentumokat tölthet le. A tranzakciós szinten már kétoldalú a párbeszéd: az ügyfél megszólíthatja a hivatalt, a szervezet pedig érdemi választ adhat. A transzformációs fokozatban pedig már megvalósul a teljes körű elektronikus ügyintézés. Az unió 2007-től egy újabb elemet, a targetizációs szintet is bevezette. Itt a hivatal szólítja meg az ügyfelet, a helyi önkormányzat figyelmeztet a határidőkre, nem csak a kötelezettségekre, hanem a kedvezmények igénybevételi lehetőségeire is. Tózsa professzor hangsúlyozta, hogy a szintek között szakadékok vannak, a hivatalokon belül csendes „szervezeti” ellenállás a jellemző, ahogy ez minden esetben megtörténik a szervezet belső struktúráját „fenyegető” bármilyen külső hatással szemben.
„A magyar e-közigazgatás nemzetközi összehasonlításban nem áll rossz helyen, a fejlesztésekben nem járunk a sor végén” – hangsúlyozta a professzor, aki problémaként a motiváció hiányát emelte ki. „A szereplők nem érdekeltek az új szolgáltatások megalkotásában, nem motiváltak a modernizációban” – mondta. Hozzátette, a felgyorsult technológiai fejlődéssel sem tudunk lépést tartani.
„Lehetséges, hogy amire majd megvesszük a modern rendszereket, azok már meghaladottak lesznek. Hiába vannak saját fejlesztéseink, mégis külföldről kényszerülünk majd innovációt venni. Várhatóan akkor vezetjük be az újdonságokat, amikor a külföldi technológia azt meghaladta” – zárta szavait a Corvinus és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora.
A beérkezett kérdésekre adott válaszok:
1. Ön szerint az egységes kártyarendszer és a további informatizáltság miatt nem lesz e jóval kevesebb tisztviselőre szükség a közigazgatásban?
Szlovákiában a múlt héten bocsájtottak el 5000 közalkalmazottat, aminek nem a közigazgatási modernizáció volt a kiváltó oka, hanem az állam kiadásainak a csökkentése és az uniós, IMF megfelelési kényszer. Az, hogy az e-közigazgatás nem hozza magával automatikusan az elbocsájtásokat, annak a jelenleg elvileg elérhető legmagasabb szintű technológiai alkalmazása a bizonyítéka: a virtuális valóság post-internetes alkalmazásában minden ügyfélszolgálatos tisztviselő „avatárja” mögött egy valódi személynek kell állnia. A költségcsökkenés abban jelentkezik, hogy ezeknek a tisztviselőknek nem kell a munkahelyükre utazniuk, elvileg bárhonnan végezhetik az ügyfélszolgálatot. A back office ügymenetek között a postgraduális képzések, meetingek esetében válik szükségtelenné a személyes megjelenés a valós idejű virtuális interaktivitás mellett, ami szintén költségkímélést jelent – természetesen létszámleépítés nélkül.
2. A szakértő szerint hol állunk mi az európai mezőnyben az e-közigazgatás területén?
Nem állunk rossz helyen. Ha a CLBPS (Common List of Basic Public Services) EU által ajánlott elektronikus közszolgáltatás fejlesztési listájának szolgáltatásait egyenként értékeljük országonként, hogy hol milyen fejlettségi (interakciós) szinten érhetők el, akkor a 27 EU ország között Magyarország általában minden évben a második harmad végén helyezkedik el, vagyis a 15-18. helyeken. Ehhez azonban, el kell mondanom egy ma is érvényes, cca. 3500 évvel ezelőtti történetet: amikor Trója ellen hadba szólították a görögök az egyes királyságokat, a ciprusi királyhoz (Kynaros-hoz, aki az érthetőség kedvéért Adonis apja volt), Menelaos és Odysseus hajózott el személyesen. A ravasz Kynaros 100 db, katonákkal megrakott hajót ígért Ciprus nevében. (Ez olyan, mintha ma egy tagország bejelentené az Uniónak, hogy az összes CLBPS e-szolgáltatást a legmagasabb szinten teljesíti.) Ám, amikor a gyülekező helyre megérkeztek a hajók, Odysseus-ék (az Európai Unió) meglepődve látták, hogy a ciprusi túljárt az eszükön; csak egyetlen hajó érkezett ugyanis Ciprusból, s annak a kapitánya 99 db, terrakotta katonákkal megrakott kis játékhajót bocsájtott a vízre, hogy ígéretüknek eleget tegyenek. Vagyis teljesítjük az elvárásokat, csak éppen a szolgáltatásokat nem nagyon használják, kvázi használhatatlanok, mint a játékhajók Trója ellen. De, hogy ne legyek ilyen pesszimista, azért hozzá kell tennem, hogy a hajó – már az egyiptomi sírkamrákban is állandó kellék volt, ugyanis – minden esetben egy másik dimenzióba való utazás eszköze volt, ilyen értelemben azért ezek a „látszat” szolgáltatások is elősegítik az információs társadalom közigazgatásának, az e-közigazgatásnak a terjedését.
3. Igazgatásszervező vagyok. Ajánlja e nekem az IT vonalon a továbbfejlődést?
Az előbb hosszan válaszoltam. Most rövid leszek: feltétlenül, sőt ezt ajánlom leginkább a közigazgatáson, közszolgáltatásokon belül. Ez olyan, mint amikor az írógép feltalálása idején valaki megkérdezte volna, hogy megtanuljon-e gépelni? (Nem akartam olcsó poénokat elsütni, de – ha már itt tartunk – Kádár János is írógépszerelő volt eredetileg.) Komolyra fordítva a szót, nemcsak a közigazgatás, az egész gazdaság virtualizálódik, és ez IT a javából.
Hogy volt régen...?
