Magyarország eddig úgy támaszkodott az EU-forrásokra és a külföldi működőtőkére, hogy azok egymást kiegészítették. Most, hogy a brüsszeli pénzek nyomát bottal üthetik, a kormány úgy tesz, mintha azokat egyszerűen pótolni lehetne a tőkebeáramlással. Pedig a váltásért komoly árat kell fizetni és a nagy vesztes éppen a holdudvar lesz. Miért került az ország erre a kényszerpályára?
„A külföldi működőtőke-beruházások (FDI) egyenértékűek az uniós támogatásokkal, hiszen euróban érkeznek, és vissza nem térítendő tőkét jelentenek. Miután az FDI megérkezik az országba, ott is marad, és generálja a profitot” – fejtegette nemrégiben Nagy Márton egy rádiónyilatkozatában. A gazdaságfejlesztési miniszter hónapok óta számos fórumon hangoztatja, hogy finanszírozási szerkezetváltozás valósult meg Magyarországon, amelynek során a nélkülözhetetlen külföldi forrásokon belül egyre hangsúlyosabb lesz az FDI – az EU-s pénzekkel szemben. Szerinte fontos kormányzati cél, hogy a működőtőke-beáramlás mértékét növeljék, mert ily módon 2030 után teljesen fel lehet váltani a közösségi forrásokat.
Hogy volt régen...?
