Kivételes gyorsaságú szolgáltatással segítette néhány szerencsés nyertes pályázatát a Magyar Posta. Legalábbis akkor, ha hihetünk annak a magyarázatnak, amivel az NFÜ indokolta szempontjait a TÁMOP pályázat feltűnően kevés számú nyertesének kiválasztásánál.
A roppant népszerű és társadalmilag rendkívül hasznos egészségfejlesztést szolgáló fenti TÁMOP pályázatok sorsáról szóló találgatásokat a napokban megjelentett közleményével zárta le a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. A bejelentés szerint: „A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség tájékoztatja a Tisztelt Pályázókat, hogy a TAMOP 6.1.2./11/1 kódszámú „Egészségre nevelő és szemléletformáló életmód programok – lokális színterek” című pályázati kiírás „A” komponense esetében csak a benyújtási időtartam 1. napján (2012. július 23.) beérkezett pályázatok támogatására van lehetőség.” Ez a természetesnek tűnő szűrő a becslések szerint a pályázók több mint 95%-át a „taccsra tette” úgy, hogy még a rendelkezésre álló források is csak töredékesen kerültek kiosztásra.
A TÁMOP-6.1.2 pályázat népszerűsége érthető. Az egészségfejlesztésre, prevencióra hosszú évek óta közismerten kevés forrás jut a költségvetésekből, pedig nem nehéz belátni, minden szempontból az lenne az üdvös, ha kevesebbet betegednénk meg. Az egészséges életmódra rávezető – szemléletváltó – tevékenységek támogatása így igencsak hatékonynak tűnik. Civil szervezetek, egyesületek ezrei állnak ugrásra készen, de az egyházi szervezetek, önkormányzatok is egyre inkább látják ennek fontosságát. Sokan gondolták azt - például a portálunkat működtető ETK zRt. is -, hogy a hasznos társadalmi cél, a nagy érdeklődés miatt a TÁMOP rendszerén belül könnyen megvalósítható forrás átcsoportosítással szélesre nyitja a kormány az egészségfejlesztési tevékenység lehetőségeit, akár valamennyi szabályosnak bizonyuló pályázat nyerni fog. Hiszen ezen szervezetek együttesen több százezer embert érhettek volna el – tömegesen tehettek volna többet egészségükért. 100%-os EU forrásból, egy főre vetítetten igen alacsony költséggel.
Nohát, nem így lett. Mindössze néhány egyházi szervezet, mutatóban egy-két civil, és mintegy 40 önkormányzat futott be, ők is meglehetősen furcsa körülmények között. Az „első napi beérkezés” mint szempont az automatikus pályázatok esetében, ahol eddig csak a postára adás dátuma volt elfogadott, izgalmas lelemény. (Az automatikus pályázatoknál, ha nincs kizáró ok, az azonos napon feladottak között nem lehet különbséget tenni, és ezt a mostani kiírás is megerősíti. Egy adott napon beadott pályázatok közül vagy mind nyer, vagy egyik sem, illetve nemrég bevezették a sorsolás intézményét).
A döntés már csak azért is elgondolkodtató, mert egy átlagos halandó küldeményét csak 21 óráig veszi fel a posta másnapi kézbesítésre, márpedig aki a kiírás szerint a beadásra nyitva álló nap előtt adta fel kizárólag postán benyújtható pályázatát, azt kizárják azt értékelésből. A pályázat „gyorspostai/futárpostai/személyes benyújtás esetén nem befogadhatók”. Így a néhány tucat szerencsés nyertes pályázatával a posta – az aznapi kézbesítés lehetőségének hiányában – mégis csak csodát tehetett. Hacsak nem érkezik valami, az eddigieknél hihetőbb magyarázat.
Mondhatni, ilyen a pályázati rendszer: szűkösek a források. Előfordul, hogy pár száz önkormányzat, és ezernél több civil szervezet hoppon marad, hiába hogy döntő többségük jól kidolgozott, és hiánypótló szolgáltatásuk. De a mostani esetet nem érezzük szokványosnak, és ha esetleg szabálytalanság történt az értékelésnél, akkor az uniós ellenőrző szervezetek keményen büntetni fognak. Emiatt, az igen jól eltalált társadalmi célok érdekében, és nem utolsósorban a vétlen nyertesek megnyugtatására, lehet, hogy érdemes lenne újragondolni. Így akár mindenki nyerhetne. Szó szerint.
Miskolczi Tamás
Hogy volt régen...?
