Újabb forráshoz jutott a hazai ivóvizek minőségjavítása, a kedvezőtlen településszerkezet miatt drága csatornázás és a hozzá kapcsolódó szennyvíztisztítás. A jövő év végére javítanunk kell a csatornázottsági mutatóinkat – írja a Világgazdaság.
Összesen nettó 35,9 milliárd forint értékű víziközmű-fejlesztés indulhat Magyarországon. Az összeg 85 százaléka, 30,5 milliárd forint az európai uniós kohéziós alapból származik majd. A költségek nagyobbik részét, nettó 28,2 milliárd forintot szennyvíz-elvezetési és tisztítási programokra fogják fordítani a Magyar Közlönyben megjelentek szerint, a maradék nettó 7,6 milliárdot pedig az ivóvíz minőségének javítására. A pályázók részben azért jutottak pénzhez, hogy beruházásaikon keresztül teljesíteni lehessen Magyarország azon, érintett kötelezettségeit, amelyeket 2003-as uniós csatlakozási szerződése tartalmaz, de amelyek alól egy időre felmentést kapott.
Ivóvízminőség-javítás az új forrással 20 helyen kezdődhet illetve folytatódhat. A legnagyobb nettó elszámolható önköltségű beruházás Sellye térségében indul 1,87 milliárd forintból, a további projektek egymilliárd forint alattiak, a legkisebb pedig kijön közel nettó 48 millióból.
A kormány másfél éve az ivóvíz minőségének javítása érdekében 27 településen saját hatáskör alá vonta az érintett programokat, további 33 megvalósítását pedig felgyorsíttatta. A saját hatáskör alá volt beruházásoknak tavaly be kell fejeződniük, a többinek az idén és jövőre. Összesen 232 projekt indult, ezekből 82 célozza a médiában is nagy figyelmet kapó arzénmentesítést.
A kohéziós alapból 33 csatornázási és szennyvíztisztító projekt kap támogatást. Közülük tizenhárom hozható ki nettó egy- és kétmilliárdból, a legolcsóbb ára pedig a 300 milliót közelíti. A vonatkozó uniós irányelv szerint 2000 lakosenegynértéknél (LE) magasabb szennyezőanyag-terhelés fölött kötelező a települések szennyvizének gyűjtése és tisztítása. Magyarország e téren harmadszor meghosszabbított mentessége 2015 december 31-én jár le, akkorra minden 15 ezer LE szennyezőanyag-terhelésűnél nagyobb agglomerációban ki kell építeni az elvezető rendszert, és legalább a biológiai (II. fokozatú) tisztítást megoldani.
A megvalósítás szempontjából kedvezőtlen a Belügyminisztérium tanulmánya szerint, hogy magas, 76,1 százalékos a kétezer fő alatti települések aránya, ráadásul e településeken a lakosságnak csak a 17 százaléka él. Emiatt a lakosság érintett közművel való ellátása drágább, mintha a térben koncentráltabban élnének. 2004. végén a hazai lakások 61 százaléka volt rákötve a csatornahálózatra, 2012 végén már a 74,8 százaléka. A 2015. végére megcélzott országos arány 89,2 százalék. A hazai szennyvízhálózat hossza 1990-ben még 11,7 ezer kilométer hosszú volt, 2012. végén már 59,3 ezer kilométeres, a jövő év végi terv pedig 75,4 ezer kilométer.
Nem könnyű a helyzet a szennyvíztisztítás terén sem. Az 1990-es évek elején az elvezetett szennyvizeknek csak a 40 százalékát tisztították, és több mint az 50 százalékukat tisztítás nélkül jutatták a befogadókba. A tisztítás 1993-ban vett lendületet a csatornahálózat bővítéséhez kapcsolódóan. 2012. végére a begyűjtött szennyvizeknek már a 97,6 százalékát tisztították meg.
Nagykállóban már végeztek
Mintegy 760 millió forintból, nagyrészt állami és európai uniós támogatással bővítették és korszerűsítették a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagykálló szennyvíztisztító telepét, a projekt záró rendezvényét a hét végén tartották a szabolcsi kisvárosban az MTI híre szerint.
A beruházáshoz a KEOP pályázatán több mint 737 millió forintot nyert az önkormányzat, amely a fennmaradó részt saját erőből, illetve az önerő alapból finanszírozta. A jelenleg napi 1000 köbméter kapacitású telep Nagykálló mellett a közeli Biri község területéről is fogadja és tisztítja a szennyvizet.
Hogy volt régen...?
