Az alapvető mentési feladatok mellett most már az egész országban az Országos Mentőszolgálat végzi az ügyeleti ellátás szervezését is. Csakhogy Budapesten ezt a vidéki mentődolgozók bevonása nélkül nem lehet megoldani.
A főváros mentési feladataiba eddig is besegítettek vidékről, erre jön most rá az ügyelet, amelyhez szintén plusz kapacitások kellenek. Lehet-e így hosszú távon működtetni egy csaknem kétmilliós városban a háziorvosokra és a mentődolgozókra épülő ügyeleti ellátást?
A hírek szerint nemcsak a háziorvosok gyűlnek lassan a plusz feladatra, hanem a mentődolgozók is, márpedig mindenkire szükség lenne ahhoz, hogy gond nélkül működjenek az ügyeletek – október 1-jétől immár Budapesten is. Egyes számítások szerint a mintegy 900 fővárosi háziorvos közül nagyjából hatszázzal kell szerződnie az Országos Mentőszolgálatnak (OMSZ) ahhoz, hogy biztonságosan ki lehessen állítani az ügyeleti sorokat a hét minden napján, ám egyelőre csak 400 körül alakul a hadra fogható orvosok száma.
A háziorvosok és az okleveles, kiterjesztett hatáskörű ápolók mellett mentőtisztek, mentőápolók, gépkocsivezetők és a mentőszolgálattal szerződésben álló diszpécserek is feladatot végeznek az ügyeletekben. Vagyis az OMSZ jelentős kapacitását leköti a mentéstől különálló ügyeleti feladatok ellátása is, ami ugyanakkor a mentőszolgálat szerint nem okoz gondot.
Hogy volt régen...?
