Saját két kezükkel építették fel maguknak a tejüzemet a közmunkások Magyardombegyházon. Fél év múlva olyan munkahelyük lehet, ahol rendes fizetést fognak kapni.
„A gyerekeim születése után nem vettek vissza az üzembe” – meséli a 49 éves Tóth Ágnes a magyardombegyházi tejüzem csomagolójában azt, hogyan maradt munka nélkül még 1998-ban. „Kisgyerekekkel nem kellettem, aztán itt a faluban meg nem volt más, csak a közhasznú munka, akkoriban csak néhány hónapra vettek fel bennünket. Mellette jártunk napszámba, meg valamit próbáltunk a ház körül megtermelni, de az nagyon sokba került” – meséli Ágnes, akinek az egyik gyermeke már felnőtt, 19 éves, a másik pedig most 13. „Megszűnt a téesz még a rendszerváltás előtt, elvitték a központot Dombegyházára” – vág közbe Magony Péterné, aki azt is elmeséli, hogy akkor még vagy hétszázan laktak a faluba, majd szépen lassan elszállingózott mindenki, most 150 lakos van, de ők már nem képesek máshol új életet kezdeni.
A 150 lelkes faluban 45 aktív korú él, mindnyájan közmunkások. Néhányan a varrodában dolgoznak, ahol rongyszőnyeget csinálnak, van néhány fólia, karbantartó műhely, seprűt is készítenek, no és most már van tejüzem is. A tejüzemre 98 millió forintot nyert a falu a Belügyminisztérium pályázatán, négy hónap alatt szinte saját kezükkel építették fel a telepet a helyi közmunkások, minden erőt ide összpontosítottak. Aztán elindult a termelés is, és kellett valaki, aki koordinálja a munkát. A feladattal a szintén közmunkás, de felsőfokú végzettséggel rendelkező könyvelőt bízták meg, aki így most közmunkásbérért vezeti az uniós normáknak megfelelő kisüzemet.
Itt hiába akarják leépíteni a közmunkát
„Pénzbe kerül az utazás, a jogosítvány, az albérlet” – sorolja azokat a költségeket Dús Ildikó polgármester, amelyeket az évtizedek óta szegénységben élők nem tudnak megfizetni, így ha akarnának, sem tudnának innen szabadulni.
Sokan éppen a szegénység miatt ragadnak itt, muszáj volt valamit kitalálni – magyarázza a pici falu polgármestere, hogy miért életmentő az isten háta mögötti Magyardombegyházon a tejüzem elindítása. „A közmunkások negyede 25 év alatti, nekik július óta igazolás kell, hogy munkát keresnek, de még nem tudtak elhelyezkedni” – magyarázza Magyardombegyház polgármestere, hogy a nagy szegénységben még a fiatalok is itt ragadnak, a közmunkások negyede közülük kerül ki.
Három szingli összedugta a fejét egy éjszaka „A pénzügyes, a gyámügyes és én egy éjjel kiötlöttük, hogy csinálunk egy sajtkészítő műhelyt, de akkor még nem tudtuk, hogy ez mivel jár” – ma már nevetve idézi fel Dús Ildikó, hogyan is képzelték akkor azt, hogy sajtot készítenek, amit majd eladnak. „Persze, hosszú volt az út idáig, 2010-ben még az egész falu felutazott a parlament elé koldulni, mert akkor kikapcsolták a telefont, az internetet, el kellett adnunk az iskola épületét. Akkor alig tudtam valami megélhetést szerezni az ittenieknek, egy környékbeli gazda hagymáját pucoltuk óránként 170 forintért. Innen álltunk fel” – Dús Ildikó, aki civilben vállalkozó, keményen fogta a gyeplőt.
Hogy volt régen...?
