Miközben 397 milliárdos a megszorítócsomag, 154 milliárdot ölnek pazarlóan a közmunka-rendszerbe. Amivel kapcsolatban szinte semmi sem úgy van, ahogy Orbán és a kormány látni és láttatni szeretné – írja a Népszabadság.
Orbán Viktor miniszterelnök tavaly, egy őszi napon azt mondta, „a kormány ötszázezer ember előtt szeretné megnyitni a középosztályba kerülés lehetőségét”. A miniszterelnök ezt úgy képzelte, hogy „a Start munkaprogrammal a 28 500 forintos jövedelempótló támogatás helyett 48 000 forintos fizetésért dolgozhatnak a közmunkások”.
Azóta kiderült, hogy egynémely dologban tévedett a kormányfő. Kezdjük azzal, hogy 2012 óta az aktív korban lévő tartós munkanélküliek foglalkoztatás-helyettesítő támogatása már nem 28 500, hanem mindössze 22 800 forint. Azt is tudjuk, hogy a nyolcórás közmunkával elérhető maximális jövedelem ugyan valóban 47 000 forint, ezt az összeget azonban – mint arra korábbi elemzésében a Policy Agenda rávilágított – csak a közmunkások csekély része kapja, ugyanis a többséget hat órában foglalkoztatják. Ez csak 35 000 forint egy hónapban.
S mivel továbbra is él az a 2009 óta létező szabály, hogy egy családban csak egy közfoglalkoztatott lehet, így nem kell nagy képzelőerő annak belátásához, mennyire távol áll a középosztálybeli életformától, ha egyetlen, 35 000 forintos kereset érkezik be egy családba. Pontosabban: még ennyi sem, mert a Belügyminisztériumhoz delegált közfoglalkoztatásban a foglalkoztatottak heti bontásban kapják meg a bérüket. Az adóhatóság és a települések pedig levonják a korábban felgyűlt tartozásaikat. Berki Judit szociális munkás felhívta a figyelmet arra: gyakori helyzet, hogy a levonások miatt mindössze heti egy-kétezer forintot kapnak a foglalkoztatottak.
Emiatt előállhat az a helyzet, hogy a családok a közfoglalkoztatásban kevesebb pénzhez jutnak, mint ha a 22 800 forintos foglalkoztatás-helyettesítő támogatást kapnák. Jövőre a miniszterelnök háromszázezer közmunkást vizionál. Igaz, a számokkal mintha hadilábon állna: egy fórumon nemrégiben már most is kétszázezer közmunkást említett, de ez vágyálom. A tényleges szám idén átlagosan százezer körül mozog. A Policy Agenda a tavalyi adatokat elemezve azt írja: havonta hatvanezer embernek tudtak munkát biztosítani. „Ez jelentősen alatta van a 200 ezer fős kormányzati tervnek. Természetesen a kormány úgy is értelmezheti a létszámhatárt, hogy az év során hosszabb-rövidebb időtartamra biztosítottak munkát 200 ezer embernek.
Ugyanakkor azonban ez azt is jelenti, hogy többen közülük csak pár hónapra kaptak esélyt arra, hogy a segélynél valamivel több pénzért dolgozhassanak. Azaz: az egész évet tekintve 28-32 ezer forint körüli átlaggal tudnak számolni, és még a „hírhedt 47 ezer forintos határtól is távol vannak”. Csakhogy ha valóban így áll a helyzet, akkor valóban a segélyek minimális összegei egyre inkább közelednek az elérhető munkabérhez. Ugyanakkor a szociális kiadások lefaragásánál, a segélyplafon bevezetésénél a kormány azt kommunikálja: azért van ezekre szükség, hogy az embereknek megérje dolgozni – vagyis ne jelentsen a segély több pénzt, mint a közmunka. Csakhogy Orbán Viktor és Pintér Sándor közmunkarendszerében lassan már ez a helyzet.
A Policy Agenda elemzői elosztották a közmunkára fordított pénzt a foglalkoztatottak számával. Egy főre vetítve ez az összeg lényegesen magasabb, mint tavaly, miközben a közmunkások semmivel nem keresnek többet. „2011-ben átlagosan havonta 60 900 fő dolgozott közmunkában, erre a költségvetés közel 60 milliárd forintot használt fel, és ez így egy fő havi foglalkoztatására vetítve 82 000 forint kiadást jelentett. Ebben az évben az év első hét hónapjában 70,4 milliárd forintot költött el a költségvetés, amelyből átlagosan havonta 82 400 személy foglalkoztatása valósult meg. Ez az jelenti, hogy egy közfoglalkoztatottra havonta 122 000 forintot költöttek.”
A közfoglalkoztatási rendszer tehát rendkívül drága, idén 120 milliárd forint lesz, miközben nem ad esélyt sem a megélhetéshez, sem a munkapiacra jutáshoz. De a kormány jövőre még több pénzt tol a rendszerbe: miközben Matolcsy György 397 milliárd forintos megszorítócsomagot jelentett be, jövőre közfoglalkoztatásra 154 milliárdot költenének el, vagyis a csomag közel negyven százalékát. Az alapvető jogok biztosának is szemet szúrt a közmunkarendszer – Szabó Máté vizsgálata még nem zárult le, de az előzetes jelentését már nyilvánosságra hozta. Az ombudsman eddig a bérkifizetéssel, a közmunkához kapcsolódó képzések elmaradásával, a közfoglalkoztatásból való kimaradás következményeivel és az együttműködési kötelezettség ellenőrzésével kapcsolatban fogalmazott meg igen súlyos bírálatot.
Megállapította, hogy „sérti a jogbiztonság követelményét és a tisztességes eljáráshoz való jogot a közfoglalkoztatotti bérkifizetések ütemezésének bizonytalansága”. Felülvizsgálatra javasolta az illetékes tárcáknak a heti bérkifizetést, mert az növeli az adminisztrációs terheket, és rengeteg problémát okoz a foglalkoztatottaknak.
Kiemelte, hogy sok ember önhibáján kívül azért esik ki az ellátásból, mert nem tud igazolni évente legalább 30 nap munkaviszonyt. Sok önkormányzat még ekkora időtartamra sem tudott tavaly közmunkát adni a településein élő munkanélkülieknek. Lapunk megkérdezte a BM-től, terveznek-e az észrevételek nyomán változtatásokat. Nem kaptunk választ.
Köllő János közgazdász egy előadásában megállapította: annak ellenére, hogy 2000, vagyis az első Orbán-kormány óta működik a jelenlegi közmunkarendszer, máig nem készült hatástanulmány arról, miként térülnek meg az adófizetői forintok, vagyis milyen hatása van a közmunkának az elhelyezkedésre. Ez azért is érdekes, mert 2000 áprilisa óta legalább hétszer-nyolcszor reformálták meg a tartós munkanélküliek segélyezésének és az ahhoz kapcsolódó közfoglalkoztatásnak a rendszerét úgy, hogy a döntéshozóknak nincsenek pontos adataik.
Ami a nemzetközi gyakorlatot illeti: Köllő megállapította, a magyar rendszerhez hasonló tömeges közfoglalkoztatás nincs a fejlett világban. Ez szerinte nem véletlen. Rámutatott, hogy csak Argentínában működött a magyarhoz hasonló, tömeges közmunkaprogram, de ez annyira nem bizonyult hatékonynak, hogy három éve meg is szüntették, miközben Magyarországon a program jelentős bővítése várható. A közgazdász problémának tartja, hogy a közmunkarendszer a reménytelen helyzetű csoportokra épül, így kevesebb erőforrás jut azokra, akiket még valóban vissza lehetne vezetni a munkaerőpiacra.
Eközben a reménytelen helyzetűek egyre többen lesznek, a közmunka utánpótlása tehát folyamatos, így egyre több és több pénzt emészt föl a rendszer. A munkanélküliek nagy része ugyanakkor semmilyen ellátást nem kap, a biztosítási alapú járadék gyakorlatilag eltűnt. Az óriási közmunkaprogram pedig „elszívja az erőforrásokat az aktív programok és a segélyezés elől”. – Ez egy önmagát újratermelő, irtózatosan drága rendszer, amelynek célja nem az, hogy visszavezesse ezeket az embereket a munkapiacra – fogalmazott.
Hogy volt régen...?
