Ahogy technológiai fronton egyre több mindenben, úgy az e-buszok terén is a Távol-Kelet diktálja a tempót, nem pedig Észak-Amerika. De időközben Európa, és vele együtt Magyarország is felismerte, hogy milyen kézzelfogható előnyökkel jár a közúti közlekedés megújítása. Jövőre már csak karbonsemleges buszokat lehet üzembe állítani itthon, a járműbeszerzésnél is fontosabb azonban a töltési infrastruktúra kialakítása.
A globális energiafelhasználás harmadáért, egyúttal a szén-dioxid kibocsátás negyedéért a közlekedés felel, így magától értetődő, hogy a markáns klímavédelmi célok eléréséhez vezető úton kulcsfontosságú a mobilitás zöldítése. Míg 2020-ban 8,5 millió elektromos autó gurult világszerte az utakon, addig 2030-ra ez a szám elérheti a 116 milliót, becslések szerint 2040-ben pedig már minden második forgalomba kerülő gépkocsi elektromos meghajtású lehet. A technológiai dimenzióváltás tehát a szemünk előtt zajlik.
A legelkötelezettebbek már lecserélték hagyományos autóikat, a fogyasztók többsége viszont egyelőre szkeptikus, inkább egy-két évet kivár, hogy aztán többet kapjon majd kevesebbért. Minden valószínűség szerint nekik lesz igazuk, ugyanakkor a kézikameráktól a plazma tévéken át a légkondicionáló berendezésekig valahol ez a műszaki-elektronikai cikkek ár/érték arányának természetes evolúciója. Mindenesetre az olcsóbb akkumulátorok, a javuló energiasűrűség, a töltési infrastruktúra kiépülése és az új piacnyitások együttesen segíthetik elő, hogy két évtized leforgása alatt több mint a 30-szorosára nőjön a volumen, azaz 2040-ben már 54 millió e-autót vásároljanak meg.
 A zöldítés folyamata azonban nem állhat meg a személygépkocsiknál, végig kell söpörnie a tömegközlekedési szektoron és a városi logisztikán is, azaz a buszok, a teherautók és haszongépjárművek új generációinak is előttünk áll a térhódítása.
Hogy volt régen...?
