Amikor nemrég arról írt a G7 portál, hogy Budapesten a rozsdaövezetekben akár több tízezer új lakás is épülhet végletekig megkönnyített engedélyeztetési eljárásokkal, több olvasó is jelezte, nem tudja elképzelni, hogy a helyi infrastruktúra lépést tartson ezzel az ütemmel.
Az aktualitást akkor a Népszava egy cikke adta, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy a pesti oldalon az egykori Közvágóhíd területére úgy költözhet majd be elég kis területre 4000 lakó, hogy a 12-13 emeletes toronyházaknál a környezeti hatásvizsgálatoktól lényegében eltekintettek.
Ez azért volt lehetséges, mert 2021 végétől kezdve a kormány egy rendeletben külön szabályokat határozott meg a rozsdaövezeti területek egy részére, de mivel a lista folyamatosan bővíthető, oda bármikor bármelyik területet be lehet vonni – azaz ki lehet venni a rendes eljárás alól.
Ettől függetlenül – vagy helyesebben fogalmazva, ezzel párhuzamosan – az utóbbi pár évben egyébként is fokozatosan beszűkült, és mára elméletileg közel nullára csökkent az önkormányzatok érdemi döntési lehetősége abban, hogy a saját területükön kontrollálják a nagy építési beruházásokat. Ugyan a gyakorlatban még nem tartunk ott, hogy egy városban például egy nagy lakóparkot úgy húzzanak fel, hogy a település hatóságait nem vonják be (erről később részletesen), de ha szigorúan véve csak a jogi kereteket nézzük, akkor tulajdonképpen ma már ez sem lenne teljesen lehetetlen.
Hogy volt régen...?
