Rengeteg terméket tudnak értékesíteni az önkormányzatok.
Évtizedes hagyománya van a közmunkaprogramoknak, amelyek az ezt a szociális támogatási formát gyakorló településeknek stabil értékteremtőivé váltak. Az önkormányzatok elsősorban a startmunka programok mezőgazdasági és helyi sajátosságokra épülő részeiben foglalkoztatnak közmunkásokat, akik ilyen módon termelő tevékenységet végezhetnek. Ezekben a programelemekben a közfoglalkoztatottak számos, jelentős értéket képviselő terméket állíthatnak elő.
Az értékesítésből származó bevétel összege közfoglalkoztatónként eltérő lehet, hiszen az függ az értékesített termék mennyiségétől, és annak piaci keresletétől.
A termékek másik részét viszont helyben használják fel. Jó példa erre az adott termék településfejlesztés, -karbantartás vagy -marketing célú hasznosítása. Ugyanígy marad helyi felhasználásban a közétkeztetésben hasznosított mezőgazdasági termelvény. Előfordulhat, hogy az önkormányzat a megtermelt árúk szociális alapú szétosztásáról dönt, erről azonban rendeletet kell alkotnia – olvasható a Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal válaszában, melyet a Cívishír kérdéseire küldött. A helyi felhasználáson túl a megtermelt javakat az önkormányzatok értékesíthetik a piacon, de dönthetnek úgy, hogy a terméket közvetlen árucserén alapuló kereskedésben „értékesítik”.
Az így szerzett bevételekkel kapcsolatos szabályokat a közfoglalkoztatáshoz nyújtható támogatásokról szóló kormányrendelet szabályozza.
Ez alapján a közfoglalkoztató hatósági szerződésben vállalja, hogy a mintaprogramból vagy a ráépülő közfoglalkoztatási programból származó bevételeiből a közmunka programok működését segíti elő, vagy az ezekhez kapcsolódó szociális szövetkezet működését támogatja. Előfordulhat azonban az is, hogy az általa foglalkoztatott személyek egy részét a támogatás lejártát követően továbbra is alkalmazza, és ennek költségeit fizeti a bevételből.
Mindez hogyan fest a gyakorlatban? A cikk itt folytatódik
Hogy volt régen...?
