Költségcsökkentés mellett bevételnövelést is elvárt a helyi önkormányzatoktól a kormányzat cserébe az általa nyújtott mentőövért. A pluszpénzt a helyi adókkal kapcsolatos rendelkezések átstrukturálásával kívánják beszedni, és többnyire kínosan vigyáznak arra, hogy az ne közvetlenül a helyi lakosság pénztárcáját terhelje.
A lehető legrosszabb időpontban járt le számos magyar önkormányzat rezsiszerződése. Az a helyhatóság, aki tavaly ősszel vagy e télen volt kénytelen szerződést kötni gázra vagy elektromos áramra, a csúcs közelében volt kénytelen elfogadni az energiaszolgáltató ajánlatát.
A kormányzat segítséget ígért, ennek megfelelően az év elején 155 önkormányzat összesen 44 milliárd forint támogatásban részesült.
Hogy az osztás politikai alapon történt vagy sem, arról megoszlanak a vélemények. Nyilván a kormánypárti politikusok a szakmaiságot hangsúlyozták, az ellenzéki városvezetők viszont megosztottak voltak. Volt, aki szerint egyértelmű politikai döntés született a rezsitámogatások szétosztásakor, de olyan is akadt, aki szerint nem.
Gulyás Gergely kancelláriaminiszter egy januári Kormányinfón azt is elárulta, a dotáció elosztása elsősorban az adóerő-képességen múlt, de azt is megvizsgálták, az egyes településeknek milyen tartalékai, kinek milyen közüzemi szerződései vannak. A kormányzat részéről emellett elvárás volt nemcsak a költségek lefaragása, hanem a bevételek növelése is. A települések a hitelfelvételtől a tíz évvel ezelőtti adósságkonszolidáció óta már ódzkodnak, ráadásul a stabilitási törvény értelmében arra – néhány lehetőséget, például éven belül lejáró adósság, jogszabály által előírt kezesség, garancia, esetleg a fejlesztési célú támogatás előfinanszírozását kivéve – csak a kormány előzetes hozzájárulásával kerülhet sor.
Hogy volt régen...?
