Ismeretterjesztő cikkünkben elmeséljük, milyen is a portugál gálya, amikor hajó …
’A portugál gályák rettegésben tartották a Bahamákon az embereket.’ Aki egy kicsit is érdeklődik a történelem iránt, még végig sem olvasta, már érti az előző mondatot. Pedig volna benne min fennakadni (nem is beszélve a rejtett kétértelműségről, ami aligha tűnik fel bárkinek önmagától).
A gálya egy, a megjelenése idején forradalmi hadihajófajta. Ókori előzményekre támaszkodva, lassan alakult ki a mediterráneumban. A gályák az első ezredfordulóra nyerték el végleges kialakításukat. Ettől kezdve nyolc évszázadon át uralták – leginkább – a Földközi-tengert. (Egész pontosan 1770 június 14-ig! Ekkor zajlott ugyanis a mai török Izmir közelében a çeşmei tengeri csata, az éppen soros orosz-török háború tengereken sorsdöntő összecsapása. Az utolsó nagyszabású küzdelem, melyben gályák indultak harcba – mindkét fél oldalán. És sikertelenül. Az igazsághoz tartozik, hogy az oroszokén sikertelenebbül!).
Az idők folyamán a gályák apránként növekedtek, a hosszuk végül az ötven métert, szélességük pedig akár a hét métert is megközelítette. Keskeny, laposfenekű, kis merülésű hajók voltak, két, a nagyobbak három, alacsony árboccal – az árbocok csúcsán lőréses lövészkosarakkal. Modern tűzérség csak a hajóorr épített emelvényén kaphatott helyet. Két oldalán a vízszint fölé emelkedő alacsony palánkrészt két vagy három egymás fölötti sorban az evezősök foglalták el. (Márpedig, ahogy a vicc is tartja, a palánk résein evezőt és ágyút egyszerre kidugni, legfeljebb, ha egyszer lehet…) Latin vitorlázata (nehézkes kis háromszögletű keresztvitorlák) csak kisegített a helyváltoztatásban. Ha támadott, nem is a tűzerő érvényesítése volt a célja, hanem a lékelés (az erre kiképzett hajóorr segítségével), vagy az elözönlés (a másikra átvetett pallókon át, amiben szintén a hajóorr játszott főszerepet, miután a behatoló döfősarkantyú nagyjában rögzítette a feleket egymáshoz). Cél lehetett még a másik evezőinek eltörése, hogy az magatehetetlen prédává váljon a csata forgatagában, míg a támadó más cél után nézhetett.
Alakja és méretei valósággal szabványosították a gályákat: közönségesen 450 ember tett ki egy hajószemélyzetet: 220 többnyire a padokhoz lácolt, meztelen(!) rab, rabszolga, gályarab, 200 fegyveres (ma tengerészgyalogosnak mondanánk őket) és a maradék 30, a tengerészek a kapitánytól a kormányosig.
Nos, visszakanyarodva a bevezetőhöz: a velencei, spanyol vagy török gályák mellett, valóban a portugál gályák is tiszteletet parancsoló és rettegett képviselői voltak 15-16. századra már a világ meghódításában versengő európai hatalmaknak. Ám leginkább a Földközi-tengeren s annak beltengerein. Egy-egy merészebb (és szerencsésebb) kapitány eljutott ugyan a gályájával az új és újabb világokba is, de ez a hajótípus az óceánok megpróbáltatásait nemigen állta ki. Kis merülése és lapos feneke igencsak csökkentette viharállóságát. Hosszabb útra a legénység is túl népes lett volna egy ilyen hajón. A portugál hajósok az elsők között is elsőként vonták le ezt a következtetést. Nagy felfedezőik (Diaz, Vasco de Gama, Magellán) nem is gályákon indultak Afrika körül keletre, világot kerülni vagy Dél-Amerikába (az ő csodahajójuk a karavella lett – de, ahogy mondani szokták: ez már egy új legenda, egy másik történet).
Tehát: a portugál gályák legalábbis nem valószínű, hogy bárkit is rettegésben tartottak volna az Újvilágban! (Vagy ha valami véletlen folytán olykor netán mégis, akkor is inkább Dél-Amerikában. A Portugálok célja Brazília vagy a kontinens ’kikerülése’, Ázsia elérése volt.)
És akkor már nem halogathatjuk tovább, hogy szembenézzünk az ígért váratlan kétértelműség meglepetésével. Tény ugyanis, hogy a portugál gályák valóban rettegésben tartották az embereket a Bahamákon! Többször is és évenként újra meg újra. Legutóbb valóságos invázióról számoltak be az újságok szalagcímei (igaz, a nyári uborkaszezon idején). Úgy tíz éve!!
Aki kiutat keres a 21. század e képtelennek tűnő helyzetéből, jól gyanítja, hogy (más feloldás nem lévén) nem a középkort túlélő látványos hadihajók erődemonstrációjáról szóltak a hírek. A portugál gálya egy állat! Azazhogy nem is egy élőlény, de egyenesen egy kolónia! Egy, a többiek ellen alakult ’szövetkezet’ (tudjuk, a büntetőjogban súlyosbító körülmény a „csoportosan elkövetett…”)!
Folytatjuk
Képek:
Egy kisebb velencei gálya egyetlen ágyúval az orr (alig)építményén) a 18. századból (ismeretlen mester metszete)
Gálya a hajóosztály fénykorából, 15. század vége (balról)
