Mennyi az annyi és mi mennyi?

Jóból is megárt a sok – szokták mondani, bár ezzel azért lehet vitatkozni. No de mennyi a sok? Számtan óra következik.

Gyakran kerülünk mesebeli kapcsolatba a számokkal. Pedig a számok – alapvetően – nagyon is konkrét dolgok. Mégis nyakra-főre kerekítünk, túlzunk, dobálózunk velük kontroll nélkül. Millióegy dolgom van, százan álltak előttem a sorban, elég volt: ez már az ezredik kifogás stb.

Próbáljunk meg, legalább egyszer, pontosak lenni – már ahol tudunk!

Nézzük talán először: mennyi is a megszámlálhatatlan? A miriád – mert ugye az ennyi a magyar nyelv értelmező szótára szerint! Leginkább csillagmiriád alakban találkozunk vele (lásd Vajda János - Húsz év múlva: „Körültem csillagmiriád”). Ugyanez a probléma azon töprengeni: mennyi az a nagyon sok, ami „mint a csillag az égen”. A kérdés tehát az, hány csillagot is látunk szabad szemmel a felhőtlen mennybolton? Az első komoly csillagkatalógus (Hipparkhosz műve i.e. 129-ből) 850 égitestet említ. Ptolemaiosz regisztere a 2. században 1022 objektumot rögzít. Aztán ez így is maradt 1500 éven át, míg Galilei távcsövet nem szegezett a ’magos égre’! Pár évtizede egy amerikai egyetem a tapasztalati kutatások és a néprajz (kultúrantropológia) keretében „üzemeltet” egy lajstromot (Yale Bright Star Cathalogue) a szabad szemmel látható csillagok nyilvántartására. Ezen 9096 tétel szerepel. (Ne feledjük, hogy ez nem csak egy földrajzi hely kínálatát, de mindkét félteke „csillagvagyonát” felöleli. És persze: sasszeműek előnyben!) Némi iróniát megengedve, kimondhatjuk tehát: a megszámlálhatatlan, a miriád pontosan(!) 9096.

Következzen az „Ezer sziget országa”! Bár a világ több vidékére találó sztereotípia, mifelénk a turizmus közhelynyelvén fogalmazva leginkább Horvátországra mondják ezt. Hogy a ragadványnév miként viszonyul a valósághoz? (Persze, előbb meg kellene állapodnunk, hogy a nagyjából általános nemzetközi szokás szerint a legalább fél-hektárnyi egybefüggő szárazulatot tekintjük szigetnek…) Mindenesetre az ország utolsó általános felmérése szerint 2001 március 31-én az Adria horvát felségvizein 698 sziget, 389 szigetecske és 78 zátony találtatott (melyek közül 47-en élt legalább egyetlen lakos). Miszerint Horvátország „saját bevallása szerint” a maga 1165 szárazulatával – vagy szigorúbban véve 698 szigetével – ki is érdemelte, meg nem is az ’Ezer sziget’ előnevet.

Tágabb környezetünkben Görögország aspirál még a kitűntető ’ezer sziget országa’ rangra. Földrajzi statisztikája szerint, nem jogtalanul. 2015-ben felségvizein közel 6000 szárazulatot regisztráltak, közöttük 1300 szigetet – mely utóbbiakból 166-nak volt állandó lakossága (227-en élt legalább egyetlen ember).

Az egész világot szemlélve Japán nyomban élre tör a szigetszám-vetélkedésben! Bár esetükben az aktív vulkáni tevékenységre és a földrengésekre-cunamikra tekintettel a megszámlálandók tábora gyakran, akár naponta változik – leszögezhetjük: a Felkelő Nap Országa méltán viselhetné a (Hat)ezer Sziget Országa megnevezést is! Az ezredfordulón feltérképezett szigeteinek száma ugyanis meghaladta a 6000-et.

Ugyanekkor, a mindig szerényebb Indonéziáról csak a földrajzi évkönyvekben rögzítették, hogy felségterületén 18.100-nál is néhánnyal több szigetet számláltak (melyek közel harmada volt lakott).

Ám sziget-ügyben a pálmát - senki se találná el! – mégis Finnország érdemelné ki a maga 179.584 szigetével! (Az ország 2013-ban készített vízleltára szerint.) Más kérdés, hogy e szigetek túlnyomó többsége édes vízben fekszik dél-nyugat-Finnország végtelen tóvidékén és lakatlan.

S ha már Finnországnál tartunk, ne feledkezzünk meg arról sem, amit ők maguk is büszkén mondanak önmagukról: északi (nyelv)rokonaink földje az „Ezer Tó Országa”! Nos, ez sem egyszerű kérdés. 1990-ben 57 ezer és néhányszáz tavat írtak össze a földmérők, de legutóbb, 2018-ban 168.000-et. A látszólagos ellentmondást itt is a nomenklatúra egységesítése oldja fel. Régebben a tó-mivolt alsó küszöbe a legalább hektárnyi terjedelem volt, míg az új évezredre emancipálódtak a félhektárnál nagyobb vízfelületek is. A végső szó mégis az ország földtani intézetéé, akik a földfelszíni vízzel borított alakzatok megítélésében újabban külön vennének számtalan egymással többé-kevésbé összekötött formációt, nem beszélve a teljesen sík vidéken alig- vagy egyáltalán nem folyó „folyókat”. Ők 190.000 finn tóról beszélnek. Ideje tehát önkritikát gyakorolnunk az elsietett elnevezésért! Mi az, hogy ’Ezer Tó Országa’? Legalább ’Százezer Tó Országa’! – és még akkor is szerények voltak…

De, ha már egyszer víz – akkor végezetül legyen szél is! „Mennyivel megy” az, aki ’gyors, mint a szél’? A Földön eddig észlelt legnagyobb szélsebességet 1999. május 3-án mérték az USA-ban, Oklahoma City közelében. Egy doppler-radar segítségével rögzítették, hogy az éppen a térségen átvonuló tornádó tölcsérében 484 kilométeróra volt az áramló levegő sebessége (az ínyencek kedvéért: pluszmínusz 32 kilométerórás, három másodpercenkénti lökés-lüktetéssel). A hagyományos eszközökkel (anemométer: légcsavaros vagy kanalas szélmérő) tetten ért legerősebb vihar az Olívia nevű trópusi ciklon volt. Az „ő” belsejében 1994. április 10-én 408 kilométerórás szélsebességet mértek. (A magyar rekord jóval szerényebb: 1990. december 9-én 171,72 kilométerórás förgeteget kellett a Bakony béli Kab-hegy tetején kiállnia a szélmérőnek.) Hogy válaszoljunk is a kérdésre – mennyi az annyi? – bízvást állíthatjuk, aki szélsebesen távozik, a maga közel ötszáz kilométeres óránkénti tempójával bizony lepipálná a világháború légcsavaros repülőgépeinek javát is.