A távolságok értelmező szótára következik izgalmas történetekkel!
Legutóbb mennyiségek mesebeli megnevezéseit igyekeztünk ’pontosítani’. Hogy mennyi a megszámlálhatatlanul sok, mennyi a miriád, mennyi a ”mint a csillag az égen”? Hány darab az ezer, ha mondjuk egy ország sziget- vagy tó-vagyonáról van szó? Hogy ’mennyivel megy’ az, aki „gyors, mint a szél”? Most azonban menjünk tovább. Kezdetnek talán ne túl messzire, elég lesz egynapi járóföldre…
Valahol Európában – vagy négyszáz éven át! Menetel a Légió…
Először a római birodalom ránk maradt irataiban tűnik fel az „egynapi járóföld”. A légiók igen alapos és körültekintő szabályzataiban került rögzítésre, mint az elvárható napi gyalogos-teljesítmény, az „iter pedestre”. Amit Caesar-kori birodalmi mértékegységben 18,75 mérföldben adtak meg. Mivel egy római mérföldet 500 pertica tett ki, egy pertica pedig 2,95 méter volt, centiméterre pontosan tudjuk, hogy egy római polgár számára 27 és fél kilométer volt egynapi járóföld! (Szőrszálhasogatók kedvéért: 27.656 méter és 25 centiméter – de ne felejtsük el: teljes menetfelszerelésben!)
A rómaiak tudták a dolgukat! Amit ők megállapítottak, az legalább ökölszabálynak, közelítő eredménynek a legtöbb esetben máig megállja a helyét. Technikában, tudományban, művészetben – természetesen a járóföldek dolgában is! Jó két évezreden át nagyjából ennyiben adták meg az egynapi emberi menetteljesítmény elvárható mértékét a világ szinte minden szegletében. Az ötkötetes magyar néprajzi lexikon szerint (a földműves parasztember miért gyalogolt volna napszám, a marhákat-lovakat pedig lóról kísérte a csikós vagy a gulyás, de a juhászok…) a juhnyájak kisérői 25-30 kilométeren át gyalog terelték védenceiket. Vagyis az átlag magyar juhász napi járóföldje 25-30 kilométer volt – aszerint, hogy alföldi vagy középhegységi viszonyok közt törtek előre a négylábúak.
Józsué ikonikus ábrázolása: Megállítja a Napot, Jerikó falainál, Carlo Maratta (1625 – 1713) festménye
Járóföld az járóföld – gondolná az ember, és ez így is van a hét hat napján. De nem úgy szombaton! Mert adósok vagyunk még a „szombatnapi járóföld” megadásával! Hogy ez „hosszmérték” lenne, ráadásul sok mindent meghatározó, arra a Bibliában lelünk bizonyságot! A Szentírás Ó-Testamentumának könyvei közt, Józsué-könyvében fedezték fel „pontos meghatározását” a későbbi hitmagyarázók. Mózes halála után, tanítványa és utóda, Józsué vezetésével indul meg a nép, átkelni a Jordánon, megvetni a lábát Kánaán földjén (pontosabban: a kánaániták földjén). Ez alaklomból hagyta meg Jozsué, hogy a tábor, s a frigyládát rejtő szent sátor között mindig legyen „mintegy kétezer singnyi távolság”. Amikor megindulnak, aztán is: a frigyládavivő papokat ennyivel lemaradva kövesse nép! Hogy jól láthassa mindenki az utat melyen mennie kell, mert azon soha nem járt még! Ez áll Józsué-könyve 3. részének 4. versében!
Már csak azt kéne tudnunk, mennyi is az a kétezer sing, vagyis ’könyök’? Merthogy a biblia (és az ókori Közel-Kelet) két ilyen mértéket is ismert: egy babiloni és egy egyiptomi eredetűt! Szerencsére mai mércével mérve csak alig több mint három centiméter köztük a különbség: az előbbi közel fél métert tett ki, míg a másik alig kevesebbet! Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy egy szombatnapi járóföld a bibliai időktől fogva 1 kilométer – se több, se kevesebb! Ez pedig alapvető jelentőséggel bír: ennyi ugyanis a tábor (vagyis az emberek, a nép) és a szent sátor (a frigyláda, a zsinagóga) közti távolság! (Még ha elvi, jelképes is az a távolság…) Az a távolság, amit annak kell megtennie, aki az úr színe elé akar járulni annak hajlékában, az ő szent napján akár, amikor pedig tilalmas lenne számára mindenféle jövésmenés. Miként maga Mózes leszögezte: „maradjon mindenki otthon a hetedik napon!” Másszóval: ez az a mérték, amennyit még szombatnapon is megtehet az ember, anélkül, hogy törvényt szegne! (Maga a Biblia is napirendre tér e megengedő mérték fölött miként azt egy későbbi, már az Új-Szövetség béli, Az Apostolok Cselekedetei könyvéből vett idézet is igazolja. Az Úr mennybemenetelét taglaló rész azt mondja: …megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hívatik Olajfákhegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre.” Mindenesetre ez áll Az Apostolok Cselekedetei I. részének 12. versében.
Az eddigiekben, bármelyik mértékegység ügyében jártunk is, lépések százai-ezrei vártak ránk. Márpedig, ha valaki ’lépéseket tesz’, az egykettőre a jelképes beszéd talajára téved! Mégis, szinte mindannyiszor megkísérti az embert a szó szerinti értelmezés: vajon mi vár rá száz – ezer – millió lépés nyomán?
Képkivágás az egyetlen fotóból, ami Armstrongról készült a Hold felszínén (1969 augusztus 20)
Az ’egy lépés’ bölcsességét a halhatatlan űrhajós, Neil Alden Armstrong (1930 – 2012) ajándékozta nekünk, amikor első emberként a Holdra lépett: Kis lépés egy embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek!
Egy másik Tatiosz válogatás újabb kiadása. A „Száz lépés…”, lám, keresletet teremtett
A ’száz lépés’ megváltó titkát egy görög gondolkodó, Hioszi Tatiosz (i.e. 368 – i.e. 289) fogalmazta meg. A Hiosz szigetéről Athénba kerülő ifjú Platón, majd Arisztotelész tanítványa, harminc éves is múlt, amikorra saját hívei tanítója lesz szülőhelyén. Azt tanítja, hogy „Szükségünk van egy olyan tanítóra, akit az istenek megtanítottak gondolkodni és nevetni.” Hogy az ilyen mesterhez, ahogy az ilyen mester tanításaihoz, száz lépés vezet. Száz lépés a szeretet útján! És hogy ezt a százlépéses utat egy élet alatt kell megtennünk! (Ez az életművét összefoglaló kötet címe is – aminek élvezeti értékét szerencsére nem csökkenti, hogy egyesek szerint Hioszi Tatiosz: csupán közreadó-fordítójának írói álneve…)
A 10.000 lépés nagylemez borítója (1969), Zaránd Gyula munkája, Mester Miklós fényképei alapján
A ’Tízezer lépés’ maga a múltszázad hatvanas-hetvenes éveinek fordulóján lázadó fiatalok legendája. Az elsöprő lendületű rockszám zárósorai szerint: „Tízezer lépésre vagyok, / Tízezer lépésre ott vagy, / Tízezer lépés kéne csak.” Nem a kissé talányosra sikeredett, nem is irodalmi igényű sorok magyarázzák a mindent elsöprő, máig ható sikert. Hanem a zene, a megjelenés, az életérzés. A provokatív jelenlét, amivel egy generáció leválthatatlanul színre lépett! Hogy aztán mi várna ránk tízezer lépés múlva? Mondjuk 8 kilométer megtétele után, amire nem túl feszes tempóban (egy újabb mitikus „kerek szám”) 100 percre volna szükségünk? Talán nem véletlen, hogy erre még a szerzők (Adamis Anna és Presser Gábor) sem keresték a választ…
Csernus Imre, „A kiabálós pszichiáter”
A ’Százezer lépés’ is jelképes fogalom. Mifelénk és mostanában Csernus Imre, a sztár-pszichiáter, író üzeneteként forog közszájon. Ez a drogokkal való megküzdés, az önmagunk felszínrehozatala és megtartása jelmondata: „Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened.” Toldjuk meg ezt egy másik vallomásával: „reménytelen esetek nincsenek. Mindig van kiút!”
Rockenbauer Pál (1933 – 1987), Kozák Albert felvétele
A filmrendező és főszereplője: Rockenbauer és az Országos (Nagy) Kéktúra
’Másfélmillió lépés’, ez egy, a maga műfajában nehezen felülmúlható remekmű cselekménye és tartalma. „Másfélmillió lépés Magyarországon” volt Rockenbauer Pál nagysikerű, 1979-ben készült és 1981-ben vetített, 14 részes, gyalogos országjáró ismeretterjesztő filmsorozatának a címe. Alapos elő- és felkészülés után, élőben, próba nélkül rögzítették magának a stábnak a 76 napos vándorútját az Országos Kéktúra teljes útvonalán a Zempléni- hegységben lévő Nagy-Milictől a Kőszegi-hegységben, az Írott-kő alatti Szent Vid-hegyig. Ami a tudományos ismeretterjesztés világában a film műfajában létezik – sikert, díjat, elismerést – mindent besöpörtek. És az alkotók mellett egy percre, egy kicsit világhíres lett Magyarország is – ami a nyolcvanas évek elején még nem volt túl gyakori…
De annyit ígértük a precíz pontosítást, no meg a cím is kötelez: mindehhez másfélmillió lépés, azaz 1124 kilométer megtételére volt szükség!
