Ma már talán keveseknek ismerős a XX. század első évtizedeinek ünnepelt sztárja, aki Papp Jancsiként hódította meg az akkori színházak majd kabarék közönségét. Egy izgalmas életrajz két részben.
Papp Jancsi viccet mond. Papp Jancsi elrontja. Papp Jancsi mindent elront. Papp Jancsi poéngyilkos. Papp Jancsi jelképes figura, mitikus alak. Sőt! Egyenesen papjancsi. Egybeírva és kisbetűvel! Egy jelenséget, egy tulajdonságot megnevező főnév. Pedig dehogy! Papp János nagyon is valós. Maga a történeti, színháztörténeti valóság.
Pap János egy kolozsvári iparosházaspár(?), Pap Miklós és Gábor Antónia sokadik(?) gyermekeként, 1879-ben látta meg a napvilágot. Ráadásul kitűntetett, mondhatni: felszentelt napon, a magyar szabadságharc első győztes csatájának (akkor még titkos) emléknapján, szeptember 29-én, a Pákozd-Sukorói diadal 31. évfordulóján! Ehhez csak annyit: ő maga nemigen beszélt családjáról, ifjúkoráról, dokumentumok pedig egyáltalán nem maradtak utána - erre utalnak az előző mondat közbeszúrt kérdőjelei. Vezetéknevéhez a második (harmadik?) ’p’-betűt ő maga sikerítette új élete, „színésszé születése” kezdetén. Bevett gyakorlat volt ez a színjátszás korai történetében. A név-változat egyrészt védte Thália önkéntesét, aki nemegyszer menekült valami elől. Pénz, asszony netán valami kötelesség (vagy éppen ezek hiánya) állt legtöbbször a háttérben. Másrészről megóvta a családot, a hátrahagyottakat is az előítéletektől éppúgy, mint a megkockáztatott bukás szégyenétől.
Az immár Papp, színészként kezdettől fogva Jancsi Micsey György társulatával állt először színpadra (két lexikon szerint is) 1899-ben, Erdélyben (hogy hol, azt nem említik). Viszont 40 éves színészi jubileumát Karinthystul, Nagy Endréstül 1937-ben ünnepelte a szakma! (A Pesti Hírlap heti képes melléklete nagy riportban számolt be a nevezetes eseményről 1937 április 10.-i számában.) Valószínű, hogy ő csent két plusz évet karrierjéhez (már csak azért is, hogy nagy pénzszűkében előbb essen meg az ünneplése), mert első színpadra léptetője, Micsey csak 1899 április elsején lett – nem viccből! – színigazgató.
(Méltatlan lenne Micsey Györgyről, bocsánat, Micsei F. Györgyről, eredetileg Mitsa György Ferencről (1862 – 1919) nem megemlékezni! Derék kőműves, majd sikeres építőmester volt, az ’iparos arisztokrácia’ tagjaként a monarchia polgára! Másodjára szerelmi házasságot kötött, elvette Bácskay Julcsát, a jobb vidéki színházakban a fővárost ostromló sztárnak számító operaénekes-színésznőt. Majd felesége bíztatására társulatot szervezett, színházat alapított, igazgatónak állt. Előbb 1899-ben klasszikus „vándor módon” Erdélyben, majd pár hónap múltán Kecskeméten, már kőszínházban… Társulatával körbejátszotta Nagymagyarországot, hogy a Kálvária téren állapodjon meg a fővárosban: ő nyitotta meg (és igazgatta) a Józsefvárosi Színpadot 1913-ban.)
A millenniumi századfordulótól szerepel Papp Jancsi neve a vidéki sajtóban (ahol éppen színre lép). Operabaritonista: ez a főprofilja. De a vándorélet megkövetelte, gyakran rögtönzött összeállítás-előadások ’műfajának’ megfelelően ’mindenevő’. A Parasztbecsület Alfiója, a Hajdúk hadnagya operett-címszerepe egészestés nagy sikerei. (Ének)hangját szépnek, megjelenését megnyerőnek mondják. Ahol rokonszenves alakja feltűnik, egykettőre közönségkedvenc lesz. (Félszázaddal később haknikirálynak mondták volna…) Jottányit sem kisebbít ezen a lelkes kritikákban rendre felbukkanó pár észrevétel: éneke iskolázatlan, nem ügyel a prózára, és leginkább: hadar, nagyon is „elsieti a szöveget”. Ez utóbbi nagy segítségére lehetett a poéngyilkolásban, ez lehetett a titka egyéni és igen népszerű viccmesélési stílusának.
Vidéki diadalainak gyorsan terjedt a híre, hamar felfigyelt rá a főváros. 1905-ben az alakuló Royal Orfeum elődjéhez kerül, két évre rá a Modern Színpad művésze lesz. Ez maga a révbeérés, Tarján Vilmos, Zerkovitz Béla, Herczeg Jenő és persze mindenekelőtt Ady, Karinthy, Nagy Endre és társaik közössége. Igazi műfajára is rátalál és ez a kuplé! No persze a legendás kabaréjelenetek és az összekötőszöveg szerepét is betöltő viccmesélés mellett. Pályája és népszerűsége csúcsa a tízes évek Royal Orfeuma.
Ám ne intézzük el ennyivel: a kabaré, a hely és a műfaj is lényegesen több volt annál, mint amivé az utókor előítélete egyszerűsítette. Az első megzenésített Ady-versek előadására sokáig egyedül ő vállalkozott. A költővel még Nagyváradon kötött barátságot. A mindkét felet szívesen kikezdő sajtó szerint ivócimborák voltak – az ihletett verselőadások ennél sokkal többről vallanak! Hosszú ideig voltak egy-egy esti produkció gerince és kerete Reinitz Béla Ady-dalai Schumann-dalok társaságában - Papp Jancsi hangján… (Ha már kabaré, Karynthy és Ady – jegyezzük ide azt is, hogy Papp Jancsi emlékezetes, igaz, főleg vidéki vastapsai közül nem egyet Szabolcska Mihály egyenesen az ő számára megzenésített vers-dal-magyarnótáival érdemelt ki! Lásd: „Tudja a jó mindenható, / mi is azon sírnivaló, / hogy a ménes ott delelget, / valahol egy csárda mellett / - csárda mellett.” Szabolcska Mihály: A Grand Caféban.)
(folytatjuk)
Képek:
Papp Jancsi 58 évesen a Pesti Hírlap, az ő negyven éves színészi jubileumát ünneplő cikkéből (1937)
Papp Jancsi balról a harmadik Nagy Endre (középen ül) kabaréjában 1918 nyarán (Színházi Élet felvétele)
„Falu végén kurta kocsma”: középen Medgyaszay Vilmával Petőfi verseket énekel a Nagy Endre kabaré Petőfi összeállításában (1911, Veres felvétele). A Petőfi verseket egybeszövő dramatizált „életjáték” Hevesi Sándor (vendég)rendezésében a kabaré zajos sikere volt
„Egy deci teli szódával”: Papp Jancsi (jobbról) talán legnagyobb kuplé-sikere a Royal Orfeumban (1917, Amser felvétele)
