A XV. század vége felé már pezseg a korábban inkább álmos középkor, amikor Kolumbusz Kristóf az első földabrosz felé hajolva irányítja hajóit India felé. A földgömb eredettörténetét vizsgálva kukkantunk be az Újkor születésének pillanataiba.
Voltaképpen Paolo dal Pozzo Toscanelli (1397 – 1482), egy Firenzében született matematikus, orvos, csillagász és geográfus alkotta meg az első földgömböt. A „voltaképpen” itt arra utal, hogy ténylegesen nem csinálta meg, „csak” igen kimerítő részletességgel írásban rögzítette. Levelezésben állt Európa (vagyis akkor a Világ!) tudósaival, művész-mérnök mestereivel. Maga nem igen utazott, nem járt utána semminek: az összehordott hatalmas adatanyag birtokában rajzolta térképeit. A birodalomépítést nagyiparilag űző madridi és lisszaboni udvar új utakat és irányokat felkutatandó kikérte a tudós véleményét. Toscanelli a jelentését, mely egy földgömb pontos(?) leírása volt, 1474-ben terjesztette elő a portugál udvarba küldött válaszlevelében. Ez az irat elkallódott ugyan, de maga Toscanelli lemásolta, s a csatolt térképvázlattal egyetemben eljuttatta az akkor már terveivel az udvart ostromló Kolumbusz kezeihez is. A felfedező magával is vitte a földabroszt, mint egyetlen fogódzót az Újvilágba vezető útján. Persze ez sem maradt fenn, de létét Kolumbusz naplója bizonyítja. (Viszont többen lemásolták…stb.)
Az első valódi, ismert és ránk maradt földgömböt Toscanelli jelentése alapján Martin Behaim lovag (1459 – 1507), nürnbergi születésű kalandor, tengerész, csillagász készítette 1492-ben. A majd négy hónap alatt készített egy laminált fa vázra felhordott agyag golyóbist, amit vászon-papír-enyv egyvelegből rászilárdított „bőrrel” volt be. Erre kasírozott hat szilvaszem alakú pergamen „kétszöget”. Végül ez utóbbiak külső felszínére a híres miniatúrafestő és nyomdász, Georg Glockendon az ő vezetésével festette rá a tér (szó szerinti) képét.
Az alkotó művének az Erdapfel, földalma nevet adta. Senkit ne tévesszen meg, hogy a szó ma németül burgonyát jelent. Kolumbusz 1492-ben még nem tért meg első útjáról, még senki sem sejthette „hozománya”, a krumpli létezését. Ahogy még Amerika sem szerepel Behaim Glóbuszán – lévén még „nem-felfedezett”. Az Európán túli nagy óceán habjai Japán (Cippangu) mellett elhaladva egy meghosszabbított Ázsiába futnak Kína (Cathay) partjainál. (Érdekes, hogy az egész meglepően pontatlan. Még, ahol az egyébként elveszett Toscanelli-adatokról áttételesen tudjuk, hogy pontosak voltak, például Afrika nyugati partvonalán, Behaim rajza ott is bizonytalan.)
A világtörténelem egyik nagy korszakváltása, a 15-16. század fordulója automatikusan Itália szellemét, a portugál és spanyol hajósokat idézi elénk: a reneszánsz és a világ meghódítása kötődik hozzá. Az Újkor megszületése. Nagyvonalú (túl)egyszerűsítés ez: számtalan fontos részlet mellett megfeledkezik az egyik leggazdagabb szálról a megújulás szövetében. Erre a pár évtizedre esik az a kis-aranykor is, amit művelődéstörténet ínyencei „Nürnbergi Reneszánsznak” neveznek. Leonardo és Kolumbusz olyan fogalommá vált „márkanevek”, hogy elhalványítanak mindent maguk körül. Pedig nem csak az első földgömb készült ekkoriban a magyar deákok „Norinbergájában”. A város ekkoriban megnégyszereződött, 1500-ra megközelítette a 30.000-es lélekszámot! Köztük alkotta hatalmas művét Hartmann Schedel (1440 – 1514), a Világkrónikát. Kultúránk első átfogó (főleg történelmi) enciklopédiája 1490. körül készült el. Itt dolgozott a gótika betetőzője, az északi reneszánsz legnagyobbja, a szobrász Veit Stoss (1450? – 1533). Az építész-szobrász Adam Kraft (1455 – 1509), a kő felülmúlhatatlan mestere. 1500-ra fabrikált Peter Heinlein lakatosmester egy „nürnbergi tojást”, egy hordozható időmérőt, az első zsebórát. De a cégtáblája szerint „Cipő- és verskészítő mester” Hans Sachs, minden mesterdalnokok céhmestere is ekkor volt nürnbergi. Ahogy Albrecht Dürer (1471 – 1528) - és napestig folytathatnánk.
Nincsen tehát abban semmi meglepő, hogy Toscanelli hívei Nürnbergben találtak terveik megvalósítójára. A 15. század utolsó évtizedében a földgömbbel bíbelődő Behaim lovag aligha volt magányos jelenség a város példátlan pezsgésű tudományos és művészeti életében.
Képek:
Fent – Toscanelli (dombormű a firenzei Signoria falán)
Toscanelli térképének egy kortárs másolata
A toscanelli-térkép és a valóság
Martin Behaim lovag, az első földgömb készítője (Justin Winsor metszete)
Behaim Glóbusza ma a Német Nemzeti Múzeumban
Schedel Weltchronik-jának egy oldalpárja
Heinlein találmánya: a Nürnbergi-tojás, az első „zsebóra” (tulajdonképpen az övre függesztették)
Stoss talán leghíresebb remekműve, a krakkói Szent Mária székesegyház oltára
A Wágner által is megénekelt mesterdalnok, a „Cipő- és verskészítő mester” Hans Sachs
Albrecht Dürer, Önarckép (1500)