Közismert, hogy Napóleon a brumaire 18–19-i államcsínnyel ragadta magához a hatalmat Franciaországban. Miért is nem novemberben?
Amikor valami nagy változás söpört végig rajtunk, általában megfacsartuk, majd kiráztuk naptárunkat: hulljanak ki belőle a leszerepelt ünnepek, a már nem számon tartandó kötelmek határnapjai. Ahogy kicsiben, egy ember mindennapjaiban - úgy nagyban, országok, népek életében. Válás után nem emléknap többé a házassági évforduló, s a volt anyós halála napján sem kell többé temetőbe mennünk. Így jutott hasonló sorsra április 4, november 7 vagy Lenin születésnapja. És ami kiüresedik, az hamar megtelik: nyomban tülekednek az új – önjelölt és valódi – ünneplendők, feles számban is. Hogy aztán majd újra elölről…
De két további ok is (naptár)revízióhoz vezethet. Ha sokszázados okiratok közt nézelődhetünk, többségük megörvendeztet valami hasonló keltezéssel: „Nagy királyunk uralkodása hatodik évének ötödik hónapjában a…” Legtöbbször már az sem magától értetődő, hogy ki is éppen a „Nagy király”. Némely hányatott vidéken, mozgalmasabb napokban – Felvidéken, Krajnában… – négy-öt uralkodó is számításba jöhet. Ha ráadásul a szerző az évkezdetet is a koronázás, felkenés, trónra lépés napjától számolja, végkép összezavarodhatunk. (Ezért a kronológia az egyik legkeményebb segédtudománya a történelemnek. És ezért vitatkoznak egyes dátumokon oly kifogyhatatlan indulattal a történészek.)
Végül: mennél haladottabb valami, annál több szállal kötődik minden máshoz. Annál nagyobb szüksége van rendre, annál égetőbb az egységesítés, az egyszerűsítés, az észszerűbbé tétel igénye. Vagyis jóesetben a jószándék és a józan ész is reformokhoz vezethet – még a naptár, az év megszabott rendje dolgában is!
Utoljára e három alapvető indíttatás a Nagy Francia Forradalom idején esett egybe. Meg is teremte késedelem nélkül a maga mindenre kiterjedő naptárreformját! A franciák nagynak mondott forradalma, ha egy naphoz is köthető (1789 július 14!), hosszas érlelődés eredménye. Végsősoron a józan ész lassú forradalma, a felvilágosodás terméke. Az egyén, a jogaira ébredő individuum megszületése mellett, az egyének közössége is új szerepre lelt ekkor. Az egységes nemzetek kialakulásának, a nemzeti érzés ébredésének ideje ez. Az emberek nem alattvalók többé, hanem egyenjogú polgárok! Polgártársak!
A franciák naptárának (ahogy Európa-szerte nevezték a francia forradalom naptárát), tehát mindenekelőtt ezt kellett tükröznie. Franciaország, a legkeresztényibb állam, a legkatolikusabb királyság megszűnt vallási állam lenni! Az új kort mederben tartó időkatasztert meg kellett tisztítani minden klerikális kötődéstől. Eltörölték az úgynevezett ’közönséges időszámítást’. Az új ’francia időszámítás’ kezdetének semmi köze sem lehetett Krisztus születéséhez! Kezdőnapnak nagy viták után, nem a forradalom napját, hanem a trónfosztás és a köztársaság kikiáltásának napját adták meg: 1792 szeptember 22.-ét! A Nemzeti Konvent az ezt kimondó rendeletet 1793 november 24-én léptette hatályba - vagyis a II. esztendő 3. havának 4. napján! Mivel az új évszámlálás az I. évvel vette kezdetét (nulladik év nem volt). Egyben figyelemreméltó vívmány (magyarán egyszerű véletlen), hogy a mindenkori évkezdet egyben a csillagászatban fontos, „istenadta” időpont, az őszi napéjegyenlőség, az őszi napforduló ideje. (Más kérdés, hogy ez máris bizonytalanságot vitt a fene nagy új rendbe: ugyanis a napéjegyenlőség párizsi obszervatóriumban mért pontos ideje évenként más-más napra esik szeptember 22 és 24 között.)
A római számokkal nevezett évek 12, egyenként egyformán harmincnapos hónapból állnak és egy ötnapos (szökőévenként hatnapos) ünnepcsokorral érnek véget. A hónapokat először az erkölcs, a nevelés ideál-fogalmaival (igazságosság, jóakarat, szabadság…) jelölték volna, ám a konvent végül Danton titkára, Fabre d’Eglantine szótalálmányai mellett döntött. (E hónapnevek bizonyultak az azóta, mi tagadás, igencsak elfeledett lánglelkű és bajkeverő költő legmaradandóbb alkotásainak.) Az egyébként Danton rossz szellemének tartott intrikus, a névalkotáshoz jó érzékkel látott hozzá: az évszakonként hármasával, ismert görög-latin-francia szavakból, azonos képzővel képzett névszók a francia földműves életének körülményeit, eseményeit rögzítik. Az év első hónapja, az első őszi hónap szeptember 22 és 24 között kezdődik, Vendémieire (ejtsd: vandémier), Szüret hava. A második őszi hónap október 22 és 24 között indul, Brumaire (brümer), Köd hava. A harmadik november 21 és 23 között kezdődő Frimaire (frimer), Dér hava. És így tovább: dec 21-23-tól Nivȏse (nivóz), Hó hava, jan 20-22-től Pluviȏse (plüvióz), Eső hava és feb 19-21-től Ventȏse (ventóz), Szél hava a három téli hónap. Germinal (zserminál), Sarjadás hava március 21-22-től, Floréal (floréál), Virágzás hava április 20-21-től és Prairial (prériál) Rét hava május 20-21-től a tavaszi hónapok. Míg a nyár évvégi hónapjai a Messidor (meszidor) Aratás hava június 19-20-tól, Thermidor (termidor) Hőség hava július 19-20-tól és Fructidor (fruktidor) Gyümölcs hava augusztus 18-19-től. Ezeket követi az évzáró ünnepfolyam: az Erkölcs napja, a Tehetség napja, a Munka napja, a Vélemény napja és a Jutalmazás napja. És persze négyévente a hatodik, a szökőnap, az ünnepek ünnepe: a Forradalom napja!
Mindez igen hamar követőkre talált. Főleg ott, ahol az egyén jogairól még csak nem is hallottak, ahol nemzeti érzelemről szó sem lehetett. (Hogy a józan észről, a józan ész uralmáról már ne is beszéljünk!) Vagyis leginkább kelet és közép Európa lassan ébredező népeinél. Ez a divathullám főleg az anyanyelvi írásbeliséggel már nagyjában megbirkózott nyugati- és délszlávoknál hagyott többnyire nosztalgikus, néhol maradandó emlékeket. A horvát vagy a cseh nyelv tündérmesésen hangzó nyelvújításkori hónapnevei kishíján átvették a latin eredetű világnyelvi megnevezések helyét. A közbeszédben, sajtóban ma is dominálnak. Nem érződik rajtuk az újító szándék erőltetése.
(folytatjuk)
Képek:
Johann Martin Miller: Szigvart klastromi története. Barcafalvi Szabó Dávid egy regényfordítása, 1787. Szabó nyelvújító szavait magyarázó szótár nélkül olvashatatlan…
A köztársasági naptár – Louis-Philibert Debucourt (1755 – 1832) metszete, 1794
A francia Első Köztársaság decimális órája – tehát, ha szűk körben is, de használták!
