A közétkeztetés témája szinte minden évben előkerül a magyar sajtóban, hol az ételek rossz minősége és kis mennyisége kapcsán, hol pedig a közétkeztető cégek tulajdonosi háttere miatt.
Gyakran olvashatunk szülői panaszokról, hogy a befizetett ételt a gyerek nem eszi meg annak kétes állaga, szaga miatt. Akinek van gyermeke, ismeri a problémát, akinek nincs, az biztosan emlékszik az elsősöknek osztott répás zsemlére, a szekszárdi „kőlevesre” vagy a székesfehérvári penészes zsemlére.
A menza minőségének kulcsproblémája a finanszírozás. Óriási anyagi terhet ró ugyanis a közétkeztetőkre, hogy szoros büdzséből kell gazdálkodniuk: kevés pénzből jót, finomat és egészségeset kell főzniük. Annyi pénzért, amennyiből egy fő napi háromszori étkezését meg kell oldaniuk, ma a boltban még tisztességes reggelit sem lehet venni. A finanszírozás kérdése az alapanyagok minőségétől kezdve az eljárási technológiákon át az alulfizetett személyzetig végigkíséri a magyar menzákat.
Hogy volt régen...?
