A szakma szerint a panellakótelepek szellemét idézik meg, mégsem ugyanazok a problémáink a földből kinövő társasházak jelenségével a fővárosban. Amíg azonban egy lakótelepi háznál körül tudjuk írni, hogy túl nagy, túl szürke, esetleg belül túl zajos, addig a városnegyedek képét átrajzoló épülettömbökkel kapcsolatban nehéz többet mondani annál, hogy „nem tetszik”, vagy „nem illik oda”. Budapest fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy ezt a szintet megugorjuk – a fővárosi építészszakma pedig most ült le, hogy konstruktív vitát indítson, mielőtt még a városközösség ott találja magát, hogy a beruházók feláldozták őket is a profit oltárán.
Közvetlenül vagy közvetetten, de a komplex városfejlesztés kérdése folyamatosan tematizálja a közbeszédet: az autómentes rakpartról, a közösségi közlekedésről, vagy éppen a panelházakról szóló beszélgetések egyaránt afelé mutatnak, hogy a város élhetősége sokkal messzebbre mutat a saját otthonunknál, és érdemes konstruktív vitákat indítani, ha minél többen jól akarjuk magunkat érezni a tágabb környezetünkben.
Hogy volt régen...?
