A Somogy megyei Törökkoppányban és a Tolna megyei Gyulajon abban bíznak, hogy ha a fiatalok újra gazdálkodni kezdenek, akkor helyben is biztosított lesz a megélhetésük, és a település nem néptelenedik el. Ezért lekvár főzésre, gyertyakészítésre, kertészkedésre vagy éppen állattartásra tanítják a gyermekeket. A folyamat elején járnak, de már látszanak az első eredmények – írja a Magyar Idők.
– Törökkoppány fogyó népességű, elöregedő település, meg kell állítani a fiatalok elvándorlását. Képeznünk kell őket, hogy megtalálják helyben a boldogulást – mutatja be a Somogy megyei település helyzetét Madarász Anna, a Völgy Hangja Egyesület koordinátora. A civilszervezet 2011-ben pályázati pénzből több programot is elindított, az egyik a „Felfelé a lejtőn” – Összefogás a mélyszegénységben élők integrációjáért a Tabi kistérségben elnevezést kapta. – A hároméves programot négy helyen kezdtük el, a helyi iskola mellett Andocson és két tabi oktatási intézményben vontunk be diákokat a kezdeményezésbe. A tanórákon kívüli foglalkozásokon lekvár főzést, savanyúság- és befőtt készítést, aszalást tanítottunk a diákoknak, sőt a fiatalok szappant és gyertyát is gyártottak. A gyerekek a program segítségével olyan tudásra tehettek szert, amelynek segítségével később ki tudják egészíteni a jövedelmüket. A diákokon keresztül a szülők szemlélete is formálódhat – fejti ki a tevékenységükről Madarász Anna.
A program három intézményben tavaly befejeződött, de a Somogy megyei Törökkoppányban folytatódik, sőt a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ jóváhagyásával a „tananyag” a tantervbe is bekerülhetett. A hetedikes gyerekek délutáni foglalkozásokon vagy technika- és osztályfőnöki órákon sajátíthatják el a megélhetéshez szükséges tudást. Az iskolában harminc helyi gyermek tanul, 110 tanuló másik nyolc faluból jár a foglalkozásokra.
– A gyermekek a helyi vásárokon értékesíthetik a termékeiket, a bevétel pedig az osztálypénzt gyarapítja – mutat rá Varga Andrea, a törökkoppányi általános iskola igazgatója. – Ez a tevékenység új élmény nekik, mert sokan otthon már nem látnak lekvárfőzést vagy éppen savanyítást. Fontos megjegyezni, hogy a gyermekek mindent maguk csinálnak, csak egy segítő van mellettük. A diákok még a termékeik árát is maguk számítják ki – mondja el Varga Andrea. Hozzáteszi: a szülők örülnek a programnak, de azt nem lehet megmondani, hogy a példa otthon mennyire ragadós. A gyerekek legközelebb különleges feladatot kapnak: kolbászt fognak tölteni.
A Völgy Hangja Egyesület kezdeményezéséhez az önkormányzat is szívesen csatlakozott, és a gyerekek rendelkezésére bocsátotta a falu kis műhelyét. – Közel tíz évvel ezelőtt, az egyesület segítségével pályázati forrásból vásároltunk lekvárfőző berendezéseket – tájékoztat Varga György, a település polgármestere. – Később – szintén uniós támogatásból – alakítottuk ki az üzemet, amit a helyiek és a környékbeliek is térítésmentesen használhatnak. Nincs elég munkahely a településen, de ezzel a kis mellékessel az emberek pluszjövedelemhez juthatnak, a gyerekekben pedig az egyesület programja erősítheti a vállalkozószellemet – fűzi hozzá Törökkoppány vezetője, akinek a fia is részt vett a foglalkozásokon.
A Törökkopánytól alig negyven kilométerre fekvő, többségében cigányok lakta Gyulajon évek óta igyekeznek megszerettetni a gyermekekkel a növénytermesztést és az állattartást; a programban az óvodások és az iskolások is részt vesznek. A kicsik az óvodában kertészkednek, míg a nagyobbak a Vesd bele magad! és a Nyúlunk a munkáért programokba kapcsolódtak be. Előbbi kertészkedésre, utóbbi a nyúltenyésztésbe vonta be a jelentkezőket. Korábban az iskolásoknak is saját földjük volt, ahol gazdálkodhattak, de a területen műfüves focipályát alakítottak ki.
Emellett kísérleti jelleggel tavaly az általános iskolából kimaradt fiataloknak kétéves középfokú mezőgazdasági képzést indítottak, ők 2016-ban végeznek. Új csoport idén nem indult, s jövőre sem fog, mert a helyi óvodát és iskolát időközben átvette a Magyar Máltai Szeretetszolgálat oktatási alapítványa. S bár a szervezet is erősíteni akarja a mezőgazdasági szemléletformálást a gyermekeknél, a rendszert új alapokra kívánják helyezni. – A pedagógiai program idén még megy tovább, és azt sem tudjuk, hogy a tanrend miként módosul – mutat rá Németh Nándor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat dél-dunántúli régiójának helyettes vezetője. – A felső tagozatos gyermekekre biztos, hogy kiemelten koncentrálunk majd, ők biológia- vagy földrajzórákon, esetleg délutáni foglalkozásokon sajátíthatják el a szükséges ismereteket. Vannak kisebb földjeink, ott majd lehet gyakorolni – közli a szakember.
A gyulaji gyermekek nemcsak kertészkedni tudnak, hanem az önkormányzat földjeit, üzemeit is látogathatják. Németh Nándor szerint most az a legfontosabb, hogy a fiatalokat, akik XIX., esetleg XX. századi színvonalon élnek, el kell vezetni a XXI. századba. – Meg kell nekik tanítani, hogy miként működik egy üzem, mert ha most megpróbálnak piaci alapon elhelyezkedni, akkor olyan körülményekkel és elvárásokkal találkoznak, amelyeket hírből sem ismernek.
Újabb lépés az önellátás felé
Jövőre a gyulaji önkormányzat a közfoglalkoztatásra támaszkodva már csaknem 18 hektáron gazdálkodik. A falu állattartással is foglalkozik: az állomány hat anyadisznóból, több mint fél tucat hízóból és harminc malacból, legalább kétszáz nyúlból és száz csirkéből áll. Utóbbiakat meghagyják tojónak. Az állatokat – amelyeknek maguk termelik meg a kukoricát és búzát – a helyi szociális szövetkezet húsüzemében dolgozzák fel, a húsárut pedig helyben értékesítik. Hasznosítják a felesleges zöldséget is a savanyítóban. Az üzemben készített szörpöt, paradicsomlét és savanyúságot szintén meg lehet vásárolni.
Hogy volt régen...?
