Kezdetben tiltakoztak az utcai kamerák ellen, ám mára a legtöbb önkormányzat a bűnmegelőzés legfontosabb eszközeként tekint a köztéri megfigyelésre. A feltárt szabálytalanságokból befolyt bírságok ráadásul bőséges bevételt is jelentenek.
Noha az Európai Adatvédelmi Biztos szerint a térfigyelő kamerákat csak „végső megoldásként” és korlátozott számban szabad használni, Magyarországon alig találni olyan önkormányzatot, amelyik ne a közbiztonság garanciájaként tekintene köztéri megfigyelésre. Az utóbbi nyolc évben több milliárd forint pályázati támogatás is segítette a közterületi kamerák telepítését: 2014-ben például 177 település nyert összesen 1,6 milliárd forint kormányzati támogatást - 2170 önkormányzat jelentkezett több mint 21 milliárd forintot igényelve – térfigyelő kamerarendszer kiépítésére. Ezek hatékonyságáról ugyanakkor megoszlanak a vélemények, egy szakmai konferencián például az hangzott el, hogy a térfigyelő rendszerek telepítése "a bűnmegelőzés legköltségesebb és legkevésbé hatékony" módszere.
Magyarországon először 1997 őszén, Budapest V. kerületében szereltek fel térfigyelő kamerákat: az akkori öt készülék lett az alapja a belváros mai, ultramodern, online rendszerének. Két évvel később a VIII. kerületben is kihelyeztek kamerákat, s ezeknek köszönhetően fél évtized alatt negyedére csökkent Józsefvárosban az autólopások száma. A fővárosban hamarosan több kerület is kiépítette a maga rendszerét: 2003-ban 14 önálló rendszer működött Budapesten – csak viszonyításképpen: egész Németországban 15, Ausztriában pedig egy sem…
Két esztendővel később a Belügyminisztérium terveiben már országos térfigyelő rendszer kiépítése szerepelt, a 2010-es választások előtt pedig kampányígéretként hangzott el a kamerák számának megduplázása. A technikai fejlődés hamar kikövetelte a jogi szabályozást, a Legfelsőbb Bíróság 2007-ben közérdekű adatnak minősítette a kamerák elhelyezését.
Kilenc évvel ezelőttig csak a rendőrség működtethetett közterületi térfigyelő rendszert: az 1994-es rendőrségi törvény pedig kimondta, hogy közterületen csak úgy lehet elhelyezni a kamerákat, hogy az állampolgárok számára nyilvánvalóan észlelhetők legyenek. Azt is rögzítették, hogy a kép- és hangfelvételek, személyes adatok csak az esemény helyszínén elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés miatt kezdeményezett eljárás során, valamint körözött személy azonosítása céljából használhatók fel.
Ekkortól az önkormányzati közterület-felügyeletek is telepíthettek térfigyelő rendszert, s végezhettek ezzel kapcsolatos adatkezelést, s innen datálható az a struktúra, amely szerint az önkormányzat üzemelteti a kamerarendszert, ám a felvételeket a rendőrség kezeli.
A cikk ITT folytatódik
Hogy volt régen...?
