A magas szintű közigazgatási bíráskodás egyik alapvető feltétele a közigazgatási szakismerettel rendelkező közigazgatási bíró, a tárca ezért olyan pályáztatási rendszert kívánt kialakítani, amely alapvetően a szaktudást helyezi előtérbe, és objektívebb, átláthatóbb pontozást biztosít.
A közigazgatási bírák megfelelő kiválasztásához szükséges jogszabályi környezet megteremtése Trócsányi László igazságügyi miniszter reményeik szerint hozzájárul a bíráskodás fejlődéséhez és a közigazgatási bíráskodásba vetett bizalom növekedéséhez. A miniszter a figyelo.hu-n tette közkinccsé gondolatait a témáról. Írásában hangsúlyozta: az önálló közigazgatási perrendtartásról szóló törvény elfogadásával az Országgyűlés kinyilvánította, hogy a közigazgatási perek jelentősen eltérnek a magánjogi perektől, ez megmutatkozik mind a felek eltérő, alá-fölérendeltségi pozíciójában, mind az ügyeket elbíráló bírói testületekkel szemben felállított sajátos szakmai követelményekben.
Mint írta, a rendszerváltás óta átmeneti jelleggel működő közigazgatási bíráskodás helyett - a közigazgatási perjogi kódex megalkotásával és a hozzá kapcsolódó jogszabályok módosításával - olyan professzionális közigazgatási bírósági rendszer létrehozása volt a cél, amely egyrészt a jogállamiság jegyében teljes körű bírói kontrollt biztosít a közigazgatás tevékenysége felett, másrészt hozzájárul ahhoz, hogy az ítélkezési gyakorlat egységessé váljon, szakmai színvonala emelkedjen.
A miniszter szerint a magas szintű közigazgatási bíráskodás egyik alapvető feltétele a közigazgatási szakismerettel rendelkező közigazgatási bíró, és véleménye szerint egy közigazgatási bíróság akkor jó, „ha egyszerre van jelen benne a közigazgatási gyakorlat és a bírói gondolkodásmód”. Trócsányi László utalt arra, hogy ez a felfogás nem új keletű sem Magyarországon, sem külföldön, például az 1883-tól működő Pénzügyi Közigazgatási Bíróság létrehozataláról szóló törvény már úgy rendelkezett, hogy az ítélőbírák fele a bírói hivatal viselésére képesítettek sorából, másik fele pénzügyminisztériumi köztisztviselők közül kerüljön ki. Felidézte, hogy az 1897-től működő első magyar általános közigazgatási bíróságot, a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróságot a kommunista hatalom ellenségesnek ítélte meg, ezért 1949-ben megszüntette.
A miniszter felhívta a figyelmet írásában arra is, hogy a legtöbb európai országban - például Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Csehországban - a közigazgatási bíróságok ma is elkülönülnek a rendes bíróságoktól, és a bírák kiválasztásánál a közigazgatási jogi szakismeret elengedhetetlen követelmény. Magyarországon jelenleg a közigazgatási bírák kiválasztása a bírák kezében van, az álláspályázatok kiírása, az értékelés, a rangsor felállítása és a döntés is a bírósági szervezeten belül történik, ez most sem változik meg.
Mint írta, jogszabályi felhatalmazás alapján az Igazságügyi Minisztérium az Országos Bírósági Hivatal bevonásával olyan pályáztatási rendszert kívánt kialakítani, amely alapvetően a szaktudást helyezi előtérbe, és objektívebb, átláthatóbb a pontozás. Az objektivitást az szolgálja, hogy nagyobb hangsúly kerül a szakmai tapasztalatra, így a joggyakorlati időre és a szakmai többlettevékenységre adható pontok száma a korábbi szabályozáshoz képest megnő, a bírói tanács előtti személyes meghallgatásra adható szubjektív pontok száma viszont csökken; ugyanakkor a kollégium véleményét kifejező pontszám változatlanul marad - írta.
Az átláthatóságot szolgálja, hogy az úgynevezett objektív szempontok alapján adható pontszámokat rögzítik, ezzel könnyebben alkalmazhatók lesznek, és a bírói tanácsok egységes jogalkalmazásához is hozzájárulhatnak. A pályázó a módosításnak köszönhetően a kapott részpontszámait is megismerheti. A kollégiumi véleményként és a bírói tanács előtti személyes meghallgatáson kapható úgynevezett szubjektív pontszámokat sávosan határozták meg, így egyértelműen tükrözik a pályázó bírói karon belüli támogatottságát.
A miniszter írásában hangsúlyozta: a külön pontszámokkal értékelhető közigazgatási gyakorlat a rendeletben nagyon részletesen körülhatárolt, kizárólag a közigazgatási ügyszakban meghirdetett pályázatok elbírálásánál vehető figyelembe, csak a friss, a pályázat benyújtását megelőző öt évben szerzett joggyakorlati idő értékelhető, és nem csak a közszolgálati jogviszonyban végzett tevékenység számít annak. Közigazgatási jogi szakterületen szerzett joggyakorlati időnek minősül mind a bíróságon töltött idő – tehát a bíróként, igazságügyi alkalmazottként közigazgatási, munkaügyi ügyszakban kifejtett tevékenység –, mind pedig a közigazgatásban végzett hatósági jogalkalmazói tevékenység és a közigazgatási eljárásjogi jogszabály-előkészítésben, véleményezésben való részvétel, sőt az ügyészként, ügyvédként, jogtanácsosként közigazgatási jogvitákhoz kapcsolódóan kifejtett tevékenység is. A módosítás tehát esélyegyenlőséget teremt azon pályázók között, akiknek mélyreható közigazgatási jogi szaktudásuk és tapasztalatuk van - szögezte le a írásában a miniszter.
Hogy volt régen...?
