Különösen éber a Közbeszerzési Döntőbizottság a villamos vásárlási pályázatok ellenőrzésében; legújabban a fővárosi tender eredményét is érvénytelenítette - írja a hvg.hu.
Magyarország alighanem a világ élvonalába tartozik az öt év alatt meghirdetett villamos vásárlási tenderek száma alapján, a sikertelenek alapján pedig mindenképpen. 2008 óta Szegeden kétszer, Miskolcon négyszer, Debrecenben hatszor írták ki a pályázatot ugyanannak a – Tisza-parti városban 9, az Avas alján 31, a cívisvárosban 18 darabos – járműflottának a beszerzésére. Az első nekifutások eredménytelenségét a válság kitörése miatt rakoncátlankodni kezdő forintárfolyam okozta – ebből okulva utóbb már euróban kérték az ajánlatokat –, a többi próbálkozás pedig jórészt a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt bukott meg. Debrecen és Miskolc újra meg újra győztest hirdetett, egy vagy több vesztes azonban rendre megtámadta a döntést, a KDB pedig mindig talált valami (rész) igazságot a kifogásokban; elegendőt ahhoz, hogy érvénytelenítse az eredményt.
A múlt hét eleje óta már a főváros is dicsekedhet olyan villamos tenderrel, amelyben a közbeszerzések szabályossága felett őrködő grémium megsemmisítette „az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését”. Az ajánlatkérő, a fővárosi közlekedés szervezésére három éve létrehozott BKK Budapesti Közlekedési Központ idén februárban tette közzé – majd márciusban és májusban módosította – felhívását 12 hosszabb és 25 rövidebb, egyaránt alacsony padlós villamosszerelvény szállítására. A nagykörúti Combinókhoz mérhetőek a hosszabbak, ezek az 1-es vonalra kerülhetnek, amelynek rekonstrukciója szeptember végén elkezdődött, és amelyet a tervek szerint másfél éven belül átvezetnek a Rákóczi hídon, Lágymányosra. A rövidebbeket a szintén rekonstrukció előtt álló és Dél-Pesten meghosszabbítandó 3-asra, valamint az Óbudát – egyrészt a Duna-parton, másrészt a Széll Kálmán téren át – Dél-Budával összekötő új 19-esre és 61-esre, az úgynevezett „budai fonódóra” szánják. A friss szerelvények egyébként sem itt, sem ott nem fogják teljesen leváltani a régieket, ahhoz ugyanis sokkal több járműre volna szükség; a Nagykörutat például 40 Combino szolgálja ki. De ahhoz elegendő lesz az új flotta, hogy az – egyebek mellett a 2-esen is szaladgáló – 35–45 éves Ganz-csuklósokat nyugdíjba küldjék, és hogy a város több pontján jelenjen meg az alacsony padlós szolgáltatás.
A pályázaton öt gyártó indult: a szegedi győztes lengyel Pesa, a Debrecenben befutott spanyol – egész pontosan: baszk – CAF, a Miskolcon nyertes cseh Ganz-Skoda, a Combinókat szállító német Siemens és a Magyarországon nem villamosairól, hanem Flirt fantázianevű villamos motorvonatairól ismert svájci Stadler. A BKK a második legolcsóbb ajánlattal előálló baszk céget nyilvánította győztesnek a Siemens ellenében, amelynek vastagabban fogott a ceruzája; a Pesa kihátrált a versenyből, a Stadler és a legalacsonyabb árat ajánló Ganz-Skoda pályázata pedig érvénytelennek találtatott.
A budapesti székhelyű, de tavaly nyár óta a cseh Skoda kizárólagos tulajdonában álló – az egykori magyar járműgyártó nagyvállalat nevét korábbi feles tulajdonosától, a márkanév birtokos Resonator Kft.-től megöröklő – Ganz-Skoda azonban nem hagyta magát, a rendelkezésre álló tíznapos határidő utolsó perceiben megtámadta az eredményt a Közbeszerzési Döntőbizottságon. Pedig ez ma már kockázatos lépés, egy 2011. decemberi kormányrendelet ugyanis drasztikusan megemelte a jogorvoslati eljárások úgynevezett igazgatási szolgáltatási díját: a szállítás becsült értékének 1 százalékát, maximum 25 millió forintot kell letennie az elégedetlenkedőnek.
A Ganz-Skoda azonban ügyesen taktikázott. Tudta, hogy az idő szorít, a 2007–2013-as uniós költségvetésből finanszírozott járműveknek legkésőbb 2015 végéig forgalomba kell állniuk, márpedig az efféle jószágok gyártása nem megy egyik napról a másikra. A kihirdetett eredményt érvénytelenítő KDB-döntéssel való egyet nem értését közleményben is hangoztató BKK-nak két dologra biztosan nincs ideje: új pályázat kiírására vagy pereskedésre. Ezt a csatát tehát kétszeresen is megnyerte az első két miskolci villamost idén nyáron leszállító Ganz-Skoda. A sarokba szorított BKK-nak, ha nem tudja nagyon gyorsan KDB-konform módon bizonyítani a kizárás megalapozottságát, nemigen van más választása, mint hogy az árversenyt megnyerő Ganz-Skodát nyilvánítsa győztesnek, amelynek még a 25 millió forintját is visszaszolgáltatta a közbeszerzési grémium.
A magát most okkal nyeregben érző Skoda-érdekeltség már Miskolcon is megmutatta, hogy taktikázásban verhetetlen. A borsodi nagyváros tenderét úgy nyerte meg, kihasználva a kiírás átgondolatlanságát, hogy ő ajánlotta a legmagasabb árat. Észrevette ugyanis, hogy a szállítót terhelő kétévi karbantartás költségének a járművek árához képest jelentéktelen tételét a miskolci kiírás aránytalanul felértékeli, és ennek a kis részfeladatnak a kirívóan alacsony vállalási árával ő söpörte be a legtöbb pontot.
Már Miskolcon is majdnem fennakadt az – akkor még tulajdonilag is cseh–magyar – cég azon a kikötésen, hogy az érvényes pályázathoz mindkét oldalukon ajtókkal ellátott járművek gyártásáról kellett referenciát adni. A Skoda villamosoknak ugyanis, a prágai és a brnói igényekhez igazodva, addig csak az egyik oldalukon volt ajtó. (A járműveket természetesen nem maga a tendernyertes, a kilenc szellemi és egyetlen fizikai dolgozóval működő, termelőüzemmel nem rendelkező Ganz-Skoda Közlekedési Zrt. készíti, amelynek tavalyi teljes árbevétele a tizede volt egyetlen szerelvény árának.) A miskolciak kétoldali ajtós referenciát kívánó előírását azzal a huszárvágással teljesítették, hogy a vezető európai gyártók közé tartozó francia Alstomot is feltüntették pályázatukban, alvállalkozóként.
Ezt a szintén mindkét oldalon ajtóval ellátott járművekről referenciát követelő budapesti pályázaton megismételték, azzal a különbséggel, hogy ezúttal nem is alvállalkozó lenne az Alstom, hanem csupán valamiféle műszaki tanácsadást végezne. Függetlenül attól, hogy a kisebb gyártók kiszűrésén kívül mi értelme volt az ominózus kikötésnek – hiszen ha valaki az egyik oldalra fel tudja szerelni az ajtókat, akkor ez nyilván a másik oldalon is menni fog neki –, a BKK szerint a Skoda pályázata „hitelesen nem rögzíti, hogy a referenciaátadás miképp segíti az ajánlattevő feladatellátását”. A BKK azt állítja, hiába kért pontosítást, a Skoda válasza nem volt érdemi, a KDB szerint viszont a válaszban olvasható „magukba foglalnak” kitétel nem zárja ki, hogy az ott felsorolt néhány dolgon kívül másféle támogatást is nyújtsanak a franciák.
Hasonló huzakodás folyik a két másik vitapontban. Egyrészt arról, hogy valóban be lehet-e tanítani a budapesti szakembereket a csehek által vállalt alacsony áron, másrészt arról, hogy a villamos belmagassága minden ponton eléri-e a megkövetelt 210 centimétert. Utóbbi kapcsán a BKK azt sejteti, hogy a gyártó azért nem pontosította kérésre sem az egyes kocsiszekrények közötti csuklóalagút magasságát, mert az nem minden ponton üti meg a mértéket. A KDB szerint viszont „az ajánlatkérő nem határozta meg, hogy a jármű mely részét tekinti csuklóalagútnak, így nem volt abban a helyzetben, hogy a kérelmező ajánlatában megadott magasságiméret-előírás tekintetében a gumiharmonika és a kocsiszekrény zárókerete közötti csatlakozást eltakaró burkolati elemnél is vizsgálja az előírt méretet”.
Már-már mulatságos szőrszálhasogatás, de sok múlhat rajta. A BKK-menedzsment, első felindulásában, a jelek szerint úgy próbálja átvágni a gordiuszi csomót, hogy új frontot nyit: a fejlesztési tárca állásfoglalását kérve azt kezdte feszegetni, hogy az – Audi konszernhez tartozó Mladá Boleslav-i autógyártól teljesen független – plzeni Skoda nem offshore cégek tulajdonában van-e. Mert ha netán igen, az a magyar törvények szerint kizáró ok. Erről a kérdésről azonban – amelyre, állítása szerint, formális választ kapott a BKK, de megnyugtatót nem – egy árva szó sem esik a KDB-döntésben. Ha tehát a BKK legközelebb erre hivatkozva érvényteleníti a Ganz-Skoda ajánlatát, újabb jogorvoslati eljárást kockáztat.
Bár Debrecenben és Miskolcon rezgett a léc, a három vidéki városban sikerült megúszni, hogy kicsússzanak az uniós pénzek felhasználására szabott határidőből. Budapesten ez még nyitott kérdés.
Hogy volt régen...?
