Ha a hosszú távú célokat rövid távúakra cserélik, annak pontosan hosszú távon lesz súlyos böjtje.
2012 óta nem emelték a magyar tűzoltók illetményalapját, és többek között eltörölték a korkedvezményes nyugdíjukat, rengeteg kifizetetlen munkát kell végezniük – több helyen méltatlan körülmények közt –, szinte mindegyiküknek másodállásban is kell dolgoznia, elszipkázzák őket az új gyárak, így nem csoda, ha rohamosan fogy a tényleges tűzoltók létszáma.
Már most is sokszor nyilvántartási trükkökkel oldják meg az OKF szerint kilencszázalékos, a szakszervezet szerint húszszázalékos létszámhiányt. Az is kétséges, hogy egy hatvanéves tűzoltónál nem inkább őt kellene-e először kimenteni egy lángoló épületből, ahelyett hogy légzőkészülékben felküldjük a nyolcadikra.
Az összes statisztikai trükközéssel együtt nem egyszerű megmondani, hány olyan tűzoltó van ma Magyarországon, aki felkészülten ki tudna vonulni kimenteni a családunkat egy égő házból, ha felhívjuk a 112-t. Az az egy biztos, hogy a számuk stabilan csökken.
Hogy volt régen...?
