Semmiképpen sem indokolatlanul került a figyelem középpontjába az elmúlt időben a tanárhiány, és az a kérdés, hogy „ki fog holnap tanítani?” – írja véleménycikkében Varga Júlia az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója.
„A legutolsó években, 2016 után rendkívül módon megnőtt a tanárhiány, és a területi mintázatai is megváltoztak a korábbi mintázatokhoz képest. Egy nemrég közölt tanulmányban azt mutattam be, leíró elemzés segítségével, hogy míg korábban a települési rangsorban felfelé haladva egyre kisebb volt a pedagógushiány, 2019-re, 2020-ra minden hiánymutató azt jelezte, hogy Budapesten romlott legjobban a helyzet.
A tanárhiány, vagyis a tanárok iránti kereslet és a tanári munka kínálatának egyensúlyhiánya akkor alakul ki, ha nincs a tanárok iránti keresletnek megfelelő, elegendő, olyan képzett tanár, aki hajlandó az érvényes bérek és munkafeltételek mellett munkába állni vagy munkában maradni. A tanárok munkakínálatát számos tényező befolyásolja, így a tanárképzési részvétel és végzési arányok, a tanári pályán elérhető, a más munkakörökkel összehasonlított relatív kereset, az alternatív, vagyis az oktatáson kívüli elhelyezkedési lehetőségek, a keresetek struktúrája, a foglalkoztatási és munkakörülmények stb.”
Hogy volt régen...?
