Üszkös romokból talpra állítani egy fővárost - ehhez önálló gondolatok is kellettek. Ez hamar véget is vetett Vas Zoltán tündöklésének.
A közellátási kormánybiztos, Vas Zoltán úrrá lett a katasztrófával fenyegető, megoldhatatlannak látszó élelmiszerhiányon – egy szűk hónapon belül! Erre aztán a pártpropaganda jócskán rá is játszott. Igyekeztek, főleg az MKP, de a szocdemek is, hasznot húzni jelöltjük népszerűségéből. A pártszempont (és Rákosi taktikája) azt diktálta, hogy elérkezett az idő a hivatalban lévő kisgazda polgármester helyének átvételére.
Egy április 17-i tömeggyűlésen Gerő Ernő így érvelt Vas és persze főleg az MKP városvezetői aspirációi mellett: „Pártunk nagy sikere Budapest megmentése. A város éhezett, más pártok húzódoztak az élelmiszerellátás megszervezésének mérhetetlen feladatától. Mi elvállaltuk! Vas Zoltán elvtárs egyetlen ’vas’ nélkül foglalta el hivatalát és Csongrád, Békés, Hajdú kisparasztjaihoz fordult, és nem hiába! És ma Budapest ellátása biztosítva van az új termésig.”
Hiába végezte el a legnagyobb krízis elhárításának gigászi munkáját vállvetve Csorba János polgármester, a Budapesti Nemzeti Bizottság és Vas Zoltán kormánybiztos, most az utóbbi ideje jött el. A BNB következő ülésén, május 14-én Csorba le is mondott. Nagy ováció és hatalmas elismerés mellett vehette a kalapját, hogy Vas Zoltán immár konkurencia nélküli városvezető lehessen. Igazi, ha nem is megválasztott, de pártmegállapodással kinevezett polgármester! Ráadásul (biztos, ami biztos: a teendők gyakran közel teljhatalmat kívántak) kormánybiztosi jogkörét is megtartotta még vagy két hónapig.
Vas Zoltán féléves polgármestersége az élet újraindítása és normalizálása. a háborús pusztítás nyomainak lehető felszámolása jegyében telt. Legnagyobb eredményeit talán a közművek páratlanul gyors talpra állítása terén mutathatta fel. Legelőbb a Vízművek állt fel az utolsó békeév szintjére. Az Elektromos Művek és a Gázgyár is őszre megnégyszerezte(!) májusi teljesítményét. Az akadozó szénellátást Vas személyesen a helyszínen, Pécsett és Salgótarjánban „tette sínre”!
Látványos és személyéhez köthető siker volt a főváros németek által elhurcolt vagyonának fellelése. Vas kiküldöttei bajorföldön rátaláltak 10 mindennel felszerelt kórházvonatra, 26 fecskendős tűzoltó rohamkocsira, tucatnyi BSZKRT-buszra, ugyanannyi HÉV-kocsira, de mindenekelőtt a főváros kincsként tartott rádium-készletére és árvaszéki vagyonára! A polgármester pedig valóságos bűvészmutatvánnyal elérte mindezek késedelem nélküli(!) hazaszállítását!
Lázas sietségű működésében, persze, akadtak megmosolyogtató próbálkozások, ballépések is. 1945 május 22-én például elrendelte a félszázada feledésbe merült hídpénz újbóli bevezetését a két ideiglenes pontonhídon. Majd nagy felzúdulást követően (még Vorosilov marsall is fennakadt a dolgon), visszavonta a rendelkezést. Más alkalommal elrendelte, hogy Gundel Imrét, magas árai miatt, mint spekulánst internálják. Ám néhány óra alatt annyian tiltakoztak nála, hogy rá kellett jöjjön: Gundel nem személy, még csak nem is magánvállalat, hanem közintézmény, és szabadon kellett engednie – meséli el maga Vas, már említett visszaemlékezéseiben.
Aztán elérkezett az 1945 október 7, a törvényhatósági választások, a munkáspártok nemvárt veresége. Vas Zoltán helyett a kisgazda Kővágó József, az addigi alpolgármester vette át a város vezetését. Vas azonban már nélkülözhetetlen volt. Ha lehet, még jelentősebb, országos feladatkört bíztak rá 1945 december 5-én. A jóvátétel és az újjáépítés ügyeiért lett egyszemélyben felelős vezető: a Gazdasági Főtanács rendeletalkotás jogával felruházott főtitkára! Talán ekkor állt pályája csúcsán, semmiképp sem hátrább városvezetői korszakában betöltött helyénél! Tagja volt az MKP politikai Bizottságának, az országos választási listán a harmadik volt Rákosi és Rajk mögött, a hírhedt Nagy Négyes (Rákosi, Gerő, Farkas, Révai) ötödik tagjaként emlegették! (Véletlen jövőbelátás? Ötödik kerék egy négyesfogatban?) Mint a Főtanács főtitkára és később, mint a jogutód, az Országos Tervhivatal elnöke miniszteri rangú személy volt. Aztán jöttek a nézetkülönbségek. Ellenezte az Ötéves Terv számainak irreális megemelését. Kegyvesztett lett. Névleges megbízatásokat kapott. 1956 november 27-én, minden bizonnyal a múltbéli feledhetetlen teljesítményre emlékezve, Nagy Imre kormányának közellátási kormánybiztosa lesz. De ez már nem a mi ’Nagy Októberünkben’ való igazi, aktív részvétel. A forradalom jután a vezetők romániai internálásába még belekerül, de aztán az Elnöki Tanács eljárási kegyelemben részesíti. Ettől kezdve haláláig az írásnak – és kényszerűen az írásaiból – él. Eleinte közel nélkülözve, egyszer még eljárást is indítanak ellene izgatás címén, emlékiratai harmadik kötete miatt (csak a rendszerváltást követően jelenhetett meg, „Betiltott könyvem” címmel). Majd 75. születésnapja alkalmából, 1978-ban kitüntetik és megkapja miniszteri nyugdíját is. 1983-ban hal meg, nagyjából elfeledve.
Vas Zoltán: a világháborút túlélt Budapest, sokak szerint csodát tevő második polgármestere. Különös ember, elgondolkodtató életút. Esélytelen kezdet, váratlan felívelés, nem igazán megérdemelt kisiklás. Még ötvenéves sincs, amikortól elképesztő vezetői, szervezői képességeit nem csillogtathatta többé. Második nekifutásra könyvei, visszaemlékezései figyelemre méltóak lettek, a közvélemény érdeklődéssel fogadta műveit. Írónak mégsem vált jelentőssé. Ha a forradalom nem is falta fel, mint sok más gyermekével tette, de jókat kóstolt belőle – és ezt soha nem heverte ki.
Képek:
Életkép, 1949 – a Budapesti Nemzetközi vásár főterén, elöl Farkas Mihály honvédelmi miniszter, mellette Kádár János, akkori belügyminiszter, mögöttük középen, sietősen és magányosan Vas Zoltán, az Országos Tervhivatal elnöke
Egy igencsak árulkodó kép: 1954 július 7. A (vesztesen, világbajnoki ezüsttel) hazaérkező Aranycsapat kapitányát, Puskás Ferencet (a parkoló pályán lévő) Vas Zoltán köszönti. Ugyan, ki lett volna a köszöntő, ha nyernek? (MTI fotó, Bojár Sándor)
Hogy volt régen...?
