Van úgy, hogy az alapos kutatás sem óv meg minket a téves adatok közlésétől. Helyreigazítjuk magunkat.
Ezt is megértük! Egy rovat akkor válik felnőtté, önállóan élővé, ha „ügyekbe keveredik”. Márpedig most ez megesett velünk. Ha ily módon megszületett nagykorúságunknak örvendek is, annak már kevésbé, hogy ebben magam is érintett vagyok.
Az ekkor még székes főváros elsőszámú vezetőit – főpolgármestereit, polgármestereit – bemutató sorozatunk harmadik évfolyamának derekán jár. E cikkfolyam dr. Karafiáth Jenő főpolgármester munkásságának szentelt írása a ludas az eddig említettekben. A dolgozatban (sok egyéb mellett) ez áll:
„…a harcok elültével az Ügyvédi Kamara igazoló bizottsága „igazoltnak nyilvánította”, ami annyit tesz, hogy a világégés eseményeiben nem találták vétkesnek. Ezt követően állást vállalhatott: egy nemzetközi általános biztosító társaság, a Foncière jogügyi osztályát vezette. Amíg meg nem találta őt is a számonkérés. A budapesti népbíróság bűnösnek találta háborús- és népellenes bűnök elkövetésében. Elítélték, elsősorban a gyászos emlékű véget ért levente mozgalom megteremtésében játszott (fő)szerepéért. Börtönben halt meg 1952-ben.”
Ennek tárgyában (lásd az idézet dőlt betűkkel kiemelt része) érkezett baráti levél drótpostacímemre nemrégiben. A kérdésre vonatkozó rész az e-mailben így hangzik:
„A napokban került képernyőmre két írásod, melyekben nagyapámmal, dr. Karafiáth Jenővel foglalkozol. Köszönöm a fáradságot, gazdag anyagot tártál fel!
Egy fontos tárgyban azonban megtévesztettek Téged is a korábbi téves adatok. Nagyapám ugyanis sosem volt börtönben, se Vácott, se másutt. 1952-ben tüdőgyulladásban halt meg a budai János kórházban, amiről… megtaláltam a halotti anyakönyvi bejegyzést is. (De emlékeim is vannak, 10 éves voltam akkor.)
Az álhírt a Budapest Lexikon 1993-as kiadása indította el, ahol egy méltatlan munkatárs összetévesztette nagyapámat miniszteri utódával, Hóman Bálinttal, akit nyilas szereplése miatt valóban börtönre ítéltek, és aki valóban Vácott halt meg. A téves infót aztán sajnos többen is átvették, pl. a Révai Új Lexikona és egy Bölöny József kiadvány. (Érdekelne, hogy téged melyik tévesztett meg?)”
(A levél feladója Szekfü András filmtörténész, médiaszociológus, címzetes egyetemi tanár, a szabad művészetek doktora /DLA/, a kommunikációs egyenlőtlenségek és a mindenkori új kommunikációs technológiák nemzetközi elismertségű kutatója.)
Itt nincs mit magyarázni. A cikk tévesen állít. Nem lehet más dolgunk, mint sietve kijavítani a hibát! Az említett írás előbb kurzivált része helyesen így hangzik:
Amíg tehette. A Foncière államosításakor, 1948-ban szélnek eresztették. Teljes visszavonultságban töltött napjai során 1952 elején combnyaktörést szenvedett, majd tüdőgyulladást kapott. Dr. Karafiáth Jenő 68. életévében, május 26-án halt meg a budapesti János Kórházban.
A szerző pedig elnézést kér! Mindazonáltal mégsem érzi szőröstől-bőröstől vétkesnek magát. Magamat. Íróként ezzel a sorozattal - közte a Karafiáth-életművét bemutat cikkel – csupán áttekinthető ’érettségi tablót’ szerettem volna készíteni a fővárost első 75 évélben vezető várospolitikusokról. Felemelő, tragikus, olykor bűnös sorsok glédába állításával megkönnyíteni közvetlen környezetünk alakulásának megítélését, értékelését. Az egyes figurák életadatait biográfiájuk adta. Az erre a csontvázra felvitt rekonstrukció, az alakok „élettel feltöltése” személyes (szándék szerint nem elfogult) vélemény, írói(újságírói?) mű.
Karafiáth esetében, ami ellene felmerült – elsősorban a gyászos emlékű véget ért levente mozgalom megteremtésében játszott (fő)szerepét – már 1942-ben, a főpolgármesterség alóli felmentését nyugtázó szocdem beszámolóban Szakasits leszögezte. Amennyiben elítélték a háború után, adódik, hogy a Népbíróság vádja ezen alapuljon. Arra pedig, hogy „a budapesti népbíróság elítélte” és „börtönben halt meg”, először az Új Magyar Életrajzi Lexikon III kötetében (1992) akadtam. Szó szerint ugyanez a szöveg zárta az ellenőrzésül fellapozott Révay új Lexikona 11. kötete (2003) Karafiáth szócikkét, ahogy a Budapest Lexikonban (1993) is ugyanez állt. Ahol másutt szerepel az egykori főpolgármestert bemutató tétel, ott csak halála tényét és évét adják.
(Egyetlen üdítő kivételt találtam – utólag. Sipos András történész tanulmányát Karafiáth Jenőről (2008). Ő, helyesen, a János Kórházat említi a halál helyszíneként.)
Természetesen lehetne még ellenérveket keresni. Például: a diktatúrák kedvelt gyakorlata volt a halálukon levőket polgári intézményekbe kiadni, hogy távozásukat ne lehessen a büntetésvégrehajtás rovására írni. Ám a népbírósági ítélet fellelhetetlen volta és az unokai emlékezet elegendő bizonyság az ügy lezárására.
Képek
Karafiáth Jenő halotti anyakönyvi bejegyzése – a lap alján, 792-es sorszám alatt
A főpolgármester az Új Idők 1941 október 5-i számában (47. évfolyam 40. szám 411 oldal) ezzel a verssel köszöntötte unokáját, a későbbi Szekfü Andrást
Hogy volt régen...?
