A szorgalom és ambíció embere – Heltai Ferenc Aki az élre küzdötte magát 2. rész

A „Rejtőzködő Főpolgármester”, Fülepp Kálmán hat éve alatt - míg viszonylagos béke és nyugalom ülte meg a Városházát – vált megkerülhetetlen szereplővé a leendő új főpolgármester, Heltai Ferenc. Az újságírás emelte fel és mindvégig a sajtóra támaszkodott. A politikában is egyre komolyabb szerepet vállalt, képviselő, kisvártatva az országot Bécsben képviselő Delegáció tagja lett. Végül a gazdasági élet irányítói közé emelkedett.

Heltai országos jelentőségű munkát végzett az Általános Osztrák-Magyar Légszesz Társaság igazgatójaként, ahogy később a „községesített” Fővárosi Gázművek vezérigazgatói székében. (Ez az állás-átmentés egész pályája egyik legárulkodóbb mozzanata: mindaddig minden fórumon kerékkötője volt a közmű kisajátításának, amíg kompromisszumként a procedúra ki nem terjedt rá is. Vagyis a város vezérigazgatóstul tett szert saját gázművekre…) E tisztségéből lépett aztán elő főpolgárrá, a Főrendi Ház tagjává.

Elképesztő energiával látott a főpolgármesterség gyakorlásához. Egy utóda szerint „a főpolgármesteri tevékenység törvényszabta szűk kereteit szenvedelmes agilitásával majdnem szétrepesztette”! Igazság szerint ez néhány sarkalatos rendelet és tervezet meghirdetésében merült ki (a főváros közegészségügyének radikális javítása, a Tabán rendezése, a Fővárosi törvény előkészítése). Tényleges ideje már csak egyre jobban elhatalmasodó betegségével törődni maradt. Azt is túl későn. Fél év sem telt el megválasztása óta, mikor a cukorbetegség végzett vele, augusztus 10-én.

Személyét, működését értékelni nem hálás feladat. Ahány megszólalás, annyi ellentmondás. Például az egész pályáját végig kisérő újságírói munkáját a kor legjelentősebbjeként említik, vagy ahogy Nádas Sándor a Pesti Futárban, „díszhírlapírónak” mondják – „aki abból él, hogy nem ír. Ő maga az újság, saját személyében jelenik meg, de csak pár példányban néhány érdemesebb embernek: a miniszterelnök, a kereskedelmi miniszter, a polgármester, szóval Pest hatalmasságai számára, akiktől minden függ…” Másfelől mégsem nehéz Heltai életművét mérlegre tenni. Elég, ha egymás mellé tesszük legalaposabb búcsúztatóit. Hamar kitűnik, hogy nem ellentmondanak, hanem kiegészítik egymást.

Bárczy így méltatta: „Kétség kívül nagyon tehetséges és képzett ember volt, a szövevényes városi közigazgatás minden ágát kevesen ismerték úgy, mint ő. Alaposan ismerte a mérkőző pártokat, azok vezető embereit, az összes klikkeket, kisebb-nagyobb panamáikat. Tudta, kinek mennyi befolyása van, mi a sebezhető gyenge oldala, kit hogyan kell levenni a lábáról. Tudását és összeköttetéseit bőven gyümölcsöztette a maga részére is, s nemcsak óriási jövedelmet, de nagy vagyont is szerzett.” (Melyet aztán meglepetésre, gyermekei nem lévén, „humánus célra hagyott”.)

Kósa Miklós, a Jászi Oszkár szerkesztette Huszadik Század hangadó jegyzetírója kicsit szókimondóbban összegez: „…szegény, szorgalmas és megalkuvó fiatalemberként keresztülgázolt mindenkin, aki gyengébb volt nála, és szolgálatokat tett mindenkinek, aki fölötte állott. Megmutatta, hogy mivé lehet valaki Magyarországon, ha mindig az uralkodó politikai áramlattal tart, ha a maga érdekeit össze tudja kapcsolni mások hiúságával vagy ügyefogyottságával, ha minden gyanús ügyből juttat koncot a hozzáértőknek és kellemetlenkedőknek, annyit, ami a pillanatnyi étvágy csillapítására elegendő. Ha olcsón, sőt bérmentve kézben tartja a nyilvánosság minden kritikai retortáját, különösen a sajtót!”

Gelléri Mór közgazdasági író, a hazai iparfejlesztés kiválósága mást tartott fontosnak. Azt emelte ki, hogy Heltai nagy tudása, gyakorlati érzéke és szakavatottsága minden fontosabb kérdés megoldásánál érvényesült. Tudott és akart tanulni, tudott akart és szeretett dolgozni. A rábízott feladatot mindenkor kifogástalanul oldotta meg. (A még ebben a dicséretben is megbúvó ellentmondást példázza a Delegációban játszott szerepe. Amikor kapcsolatai révén elérte, hogy belekerüljön ebbe a szűk, zárt, ám a monarchia magyar felének sorsát meghatározó testületbe, ellenfelei elintézték, hogy egy mellékes, jelentéktelen terület legyen az ő reszortja. És ő fél év kegyetlen munkával, tanulással, kapcsolatépítéssel elérte, hogy a tengerészet, a tengeri kereskedelem és részben a hadügy meghatározó előterjesztője legyen az udvarban - a flotta-ügy kapcsán.)

Hogy mi sül ki mindebből? Utóéletét, emlékezetét, érdemeinek elismerését híven visszaadja lakóhelye, a II. kerületi Oszlop utca (a mai Keleti Károly utca) sorsa. A Közmunkatanács, Bárczy polgármester javaslatára, a közterületnek a Heltai-utca nevet adta. Ám egy év se telt belé, s ahogy a fél világban minden sarkon fordult, 1920-ban ez az utca is visszakapta eredeti névét… (Hiába, úgy látszik a problémás eseteket már akkoriban sem megoldani, hanem inkább elfeledni szerették.)

pm1